kéthetente a WMN-en…
A szexről tervezek itt írni, pontosabban: beszélgetni.
Szexről
Titkokról, gyönyörről, erotikáról, vágyról, kíváncsiságról, fantáziákról, testi-lelki malackodásainkról. Kapcsolódásról, figyelemről. Életenergiákról, erőről, egyensúlyról. Időről, ritmusról, változásról.
Szexről. És más, kevésbé pikáns vagy emelkedett dolgokról is. Szükségszerűen. A szabad döntés a személyes felelősség kérdésén át élet- és háztartásvezetési kérdésekig. Gyereknevelésről, testtudatról, házastársi hűségről. Rejtőzködésről és felvállalásról, félelmekről és bátorságról, társadalmi felelősségvállalásról. A kettős mércéről. Női és férfi szerepekről. Szabad és kevésbé szabad szerelmekről. De ne szaladjunk előre.
Először is szeretnék bemutatkozni.
Tíz éve „gondolkodom hangosan” a szexről. Olvasok, írok, de a legizgalmasabb része a dolognak nem a számítógép mögött történik. Emberekkel dolgozom. És saját magammal. Csoportokkal, egyénekkel, párokkal, gyerekekkel és felnőttekkel, szülőkkel és nem szülőkkel.
Mindig a szextől indulunk és sokfelé jutunk. Sokat tanulok. Másokról és magamról, a kapcsolatomról. Új és újabb dimenziói, összefüggései nyílnak meg nemcsak a vágynak, erotikának, hanem az emberi lélek, a pszichénk, érzelmeink, emberi kapcsolataink bonyolult hálózatának is. Vágyaink és béklyóink, személyes szabadságunk és a körülmények folytonos konfliktusainak. A testünkben, napi rezdüléseinkben hordozott múltunk és jelen életünk összefüggéseinek. Inspirálnak az emberek. A történeteik. A félelmeik és a bátorságuk. A dilemmáik és a kérdéseik. Ahogy – remélem – én is inspirálom őket a történeteimmel, felvállalt félelmeimmel, a bátorságommal. Dilemmáimmal és kérdéseimmel. Szeretek együtt gondolkodni, beszélgetni, egymásra hangolódni. Fontosnak érzem belemenni valós helyzetekbe; megélni konfliktust, fájdalmat, frusztrációt, hiányt, elengedést. Ezekből együtt tanulni. Megosztani és erőt meríteni. Egymásból, önmagunkból.
Szexről beszélni? Egyetértek, ha tehetjük, ne beszéljünk róla, csináljuk! Mégis időnként nagy szükség van arra, hogy beszélni is tudjunk róla.
Jól beszélni,
beszélgetni…
Tovább...
|
az írás egy másik, teljes változata a HVG Nők 2016 novemberi számában jelent meg
A hétköznapok, feladatok, problémák, logisztika, stressz, vagy épp a napi monotónia nem éppen vágykeltőek. A napi huszonnégy órányi tennivaló észrevétlenül távolít el minket az intimitástól, a minőségi szextől. Nincs rá tér, lehetőség, idő, energia. Valami mindig fontosabb, sürgősebb, egy idő után teljesen megfeledkezünk arról, hogy mire is vágyott volna testünk-lelkünk. Tudjuk egyáltalán mire vágyunk?
Vajon, ha most véletlenszerűen megkérdeznénk harminc feletti, elsősorban családos férfiakat és nőket arról, hogy az elmúlt héten hányszor, milyen típusú és minőségű szexuális élményben volt részük, milyen válaszokat kapnánk?
Kedves olvasóm! Ha te hiányolod vagy kevesled a szexualitást az életedben, próbálj meg eljátszani néhány kérdéssel!
Az elmúlt héten mennyi időt töltöttél a neten pucér képek nézegetésével? Mennyi erotikus fantázia futott át vagy időzött fejedben hosszabban? Ezekből mennyit valósítottál meg enkezeddel, szerelmetes hitveseddel vagy épp titkos szeretőddel? Hányszor szeretkeztél az elmúlt héten? Mennyi érzéki kalandban, ártatlan flörtben, vagy intim összebújásban volt részed? Meg tudnád ugyanezeket a kérdéseket partnered, párod, férjed, feleséged nevében is válaszolni? Mi derülne ki abból, ha esetleg összevetnétek kettőtök válaszait? Kinek mi hiányzik? Hiányzik-e bármi is annyira, hogy érdemes legyen tudatosan dolgozni azért, ami már nem jön automatikusan? Hiányzik egyáltalán a szex, vagy csak nem akartok „bénának” látszani a külvilág szemében azzal, hogy vállaljátok, kösz, tulajdonképpen mi jól megvagyunk szex nélkül is?
(…)
A mi kultúránk már gyerekkorunktól nem arra nevel, hogy saját preferenciáinkat tanuljuk meg felismerni, követni, megélni és érvényesíteni. Ehelyett különféle szerepekben tanulunk meg jók lenni. Ám épp a szexben megélt valódi élményeink (sokszor kudarcaink) jelzik pontosan, ha az elvárt szerep és az egyéni vágyaink valójában nem találkoznak. És nemcsak a nőket zavarja, hogy egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelniük. A férfiak éppúgy – ha talán reflelktálatlanul is, de szenvednek a rájuk vonatkozó szerepelvárásoktól.
Tovább...
|
A szexualitás a végtelenbe tart – szexedukátor A nimfomániásról
Transindex interjú – 2014 február
Semmi extremitás nincs a filmben, csak olyat mutat, amit az álszentségünk miatt nem szeretünk látni. És nem is annyira a szexről, mint inkább a szeretetről szól – mondta el Mester Dóra.
„Ez egy őszinte film. Mint Lars von Trier több filmjében is – mondjuk a Dogville-ben vagy a Melankóliában – A nimfomániásban is tükröt tart a társadalom elé, és a kontúrokat ezúttal is nagyon élesen húzza meg. A valóságot kiélezi a szélsőségekig, ettől válik a film zavarba ejtővé. Ha valami teljesen kívül esik a határaidon, azt sokkal könnyebben emészted meg. Ha látunk egy akció- vagy horrorfilmet: nem izgulunk, ha a főhős 66 sebből vérezve még elhúz egy repülőgépet, mert tudjuk, hogy az kívül esik a realitás minden határán. Szerintem A nimfomániásban éppen az a zavarba ejtő, hogy még a határokon belül marad.
Én nem látok semmi extremitást benne”
– fogalmazta meg véleményét Mester Dóra szexedukátor a Transindexnek Lars von Trier legújabb filmjével kapcsolatban. A budapesti szakember szerint ez a film úgy és olyat mutat, amit általában nem szeretünk látni. Ez többek között az intézményesült képmutatás: álszentség úgy tenni, mintha mi nem maszturbálnánk, feküdnénk le idegen emberekkel, nem lennének extremitásaink vagy perverz vágyaink.
tovább a cikkhez
Tovább...
|
HVG interjú | 2014. február 16. | szerző: Kocsis Andrea
A szex az életünk őszinte területe, ahányan vagyunk, annyiféle szexuális fantáziánk, erotikus életünk van. Nem a film extrém, hanem az a képmutatás ami a témát körülveszi – mondja Mester Dóra Djamila szexoktató, akivel a Nimfomániás című film apropóján beszélgettünk szexről, szerelemről, társadalomról, prüdériáról, a normálisról és a hitelesről.
hvg.hu: A Nimfomániás című film bemutatója és botrányokkal terhelt fogadtatása is kapcsolatban áll azzal, hogy beszélgetünk. Mennyire hiteles a nimfománia filmbeli ábrázolása, vagy hitelességet ne is keressünk benne?
Mester Dóra Djamila: Számomra nem a nimfomániáról szólt ez a film. Képzeld el ezt a filmet egy férfi főhőssel, akkor is azt mondanád, hogy a nimfomániáról szól? Elvetetem a szüzességemet, majd utána megyek sorba a csajokon. Én azt gondolom, hogy a társadalmi megítélése sokkal kevésbé esne a nimfománia kategóriájába, ha egy férfi csinálná végig ugyanezt.
hvg.hu: A főszereplő, Joe függő, hiszen élete a köré szerveződik, hogy napi tíz férfival tudjon szexelni. És ez olyan szervezőerő az életében, aminek nem tud ellenállni.
M. D. D.: Nagyon sokszor érzem azt, hogy a függőség önmagában nem attól érdekes, hogy függőség, hanem hogy reakció egy életbeli helyzetre. Az én interpretációmban ez a film nagyon sarkítva azt mutatja meg, hogy a szexualitásban adunk választ az életünkből érkező ingerekre, csalódásra, hiányra, visszautasításra. Az egy szélsőséges eset, amit Joe csinál, de ugyanígy megjelenhetne bármi másban is.
hvg.hu: Akkor a nimfománia azt jelenti, hogy az ember életében a szex tölti be a tátongó lyukakat?
M. D. D.: A történet során a szex mindig valami másra adott válasz. Van, amikor a szerelmi csalódásra válasz. Aztán kamaszos lázadás a szerelem és szeretet képmutató normativitása ellen, ahogy minden e köré az álságos, rózsaszín, csöpögős „szerelem-elképzelés” köré szerveződik. Aztán amikor Joe megkapja a vágyott férfit, képtelenné válik az orgazmusra, elkezd a teste nem reagálni. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon azért, mert nem tud a hús-vér helyzettel mit kezdeni, vagy mert kiderül, hogy a férfi más a maga valójában, mint amit elképzelt magának plátói szerelemként. Egy ilyen reakció egyáltalán nem abszurd. Nagyon sok emberrel találkozni, akinek nincs erekciója, szexuális vágya.
hvg.hu: Joe-nak a gyászra is a szex a reakciója. Reális ez?
M. D. D.: Én a filmben nem keresem azt, hogy mi hiteles és mi nem. Mindeközben nem érzem azt sem, hogy a világban ne lennének ugyanilyen helyzetek…. tovább
Tovább...
|
Bevezetés a szexualitás interkulturális megközelítésébe
A cikk az Európai Unió támogatásával a BODY című multilaterális Grundtvig program keretében jött létre
Az emberi szexualitásra – minthogy az mélyen a testbe és annak biológiájába ágyazott – gyakran tekintenek úgy, mintha univerzális és természetből fakadón mindenkire általánosan érvényes lenne. Ha viszont elkezdjük a szexualitás fogalmait közelebbről szemügyre venni – a biológiai és a társadalmi nemet, az érzelmeinket, társas érintkezéseinket, kapcsolatainkat, szexuális szokásainkat, szexuális orientációnkat és gyakorlatainkat, de akár az erotikus vágyat vagy a test különféle használati módjait és jelentéseit – akkor kiderül, hogy az emberi szexualitás minden aspektusát alapvetően határozza meg a kultúra. Azzal, ha elkezdjük megérteni a szexuális identitások komplexitását, képlékenységét és átjárhatóságát, nagy eséllyel nemcsak a saját szexualitásunkhoz kerülünk közelebb, de annak megértéséhez is, hogy miért viselkednek mások tőlünk „annyira eltérően”. A szerző a szexualitás különböző jelentéseit és társadalmi funkcióit követi nyomon kultúráról kultúrára. A különböző történelmi korszakok szexualitását tekintve kiderül, hogy az etnikai különbözőségeken túl még számtalan kulturális dimenzió bonyolult működési mechanizmusa rajzolja meg azt, amit leegyszerűsítve emberi szexualitásnak hívunk.
Tovább...
|
Új Nő magazin | Jankovic Nóra interjúja
Talán az igazi, felhőtlen, ártatlan szerelmet utoljára óvodáskorunkban éljük át, mert aztán ahogy fejlődni kezd a testünk, elkezdenek lázadni a hormonjaink, már megjelenik egy új, addig ismeretlen érzés is bennünk, a vágy. És ez a vágy, majd később a testi szerelem, a szexualitás, végigkíséri női létünket, hullámzón, változékonyan, – amit néha magunk sem értünk – ugyanannyi örömet, mint fejtörést okozva nekünk életünk során. Mégsem akarjuk megbeszélni, nem akarunk tanácsot kérni, válaszokat a miértekre. Inkább kínlódunk, míg kezünkbe nem kerül Mester Dóra Djamila szex-edukátor, egyetemi oktató, Nő, anya, szerető – anyaság és szex c. könyve.
Közgazdászként végeztél az egyetemen, szociológiából doktorálsz, most mégis szex-edukátorként tevékenykedsz, ami nem igazán egy megszokott foglalkozás. Miért váltottál?
Amikor – lassan már hét éve – a párommal San Franciscóban éltünk, egy olyan közegbe kerültem – ilyen téren Amerika sem homogén – ahol nagyon sok program, előadás, beszélgetés épült a szexualitás köré. Érdekes volt olyan szex-beszélgetéseken részt venni, amelyeken mondjuk az anális szex problematikájáról úgy beszélgettek a résztvevők, mint mi itthon a sütés-főzés titkairól. Itt hallottam először azt a kifejezést is, hogy „szex pozitív”. Ez a kifejezés azt takarja, hogy a szex elválaszthatatlan, természetes része az emberek életének. Ekkor Budapesten a szociológia doktori programon a nők saját testükhöz való viszonyát tárgyaló kérdésekkel foglalkoztam, úgyhogy csak egy lépés volt, hogy beiratkozzam a nagy múltú San Francisco Sex Information szex-edukátor képzésére. De ma már úgy gondolom azt, amit én csinálok, nem ez fejezi ki a legjobban, mivel nem csak a szexszel foglalkozom, hanem mindazzal, amit a fogalom magába foglal: nőiségünkkel, annak megélésével, családbeli helyzetünkkel, mit jelentenek az érzelmeink, vonzalmaink, vágyaink, és természetesen testünkhöz való viszonyunkkal. Ezért szoktam azt mondani, hogy ez részemről sokkal több, ez már inkább misszió.
tovább…
Tovább...
|
Ez a könyv nem könnyed olvasmány és ennek ellenére letehetetlen. Ráadásul nem is egy könyv, hanem mindjárt három rejlik benne.
Az első könyv azt taglalja és számos interjúval teszi még életszerűbbé, hogy a gyereklányból, hogyan lesz felnőtt nő. A szerző Mester Dóra Djamila, az anya és apa interjúk mellett, amelyeket belefűzött a szövegbe részletesen és őszintén mesél saját magáról is, nincs az a kényelmetlen érzése az olvasónak, hogy egy nagyítólencsén keresztül vizsgálgatja a kutató szigorú szemszögén keresztül a világot, amelyhez persze neki, mint komoly olvasónak, kutatónak, írónak semmi köze. Ezt a könyvet olvasva mi is ott lépdelünk az író mellett, aki mindig elmeséli a saját történetét, gondolatait, tapasztalatait egy adott témával kapcsolatban, idézi a meginterjúztatott anyák történeteit és természetesen még sok más okos, a témában kutatásokat végző tudósét és ezeket a véleményeket egymás mellé rakja, hol alátámasztja, hol ütközteti a gondolatokat. Ez az élet, itt nincs fehér és fekete, jó vagy rossz, az élet sokkal komplexebb, minthogy egyetlen szempontból meg lehetne magyarázni. Az első könyvben olvashatunk többek között nőknek a gyermekkorából hozott szexuális vonatkozású emlékeiről. A kulturális különbségekből, a neveltetésből, illetve a családon belüli szituációkból eredő szexuális tapasztalatokról. És mindeközben sok társadalomtudományos és kultúrtörténeti tézist és tényt ismerhetünk meg. Nőként olvasva ez egy nagyon zavarba ejtő és, bár ez a kifejezés kezd közhelyessé válni, de más nem jut az eszembe, szóval igen ez felszabadító tudás, hiszen én is voltam egyszer kislány és nekem is voltak tapasztalataim. Olyanok is, amelyekről aztán soha senkinek nem beszéltem és bizony jó olvasni, hogy másnak is vannak ilyenek. Sőt! És hogy ebben nincs semmi rossz, ez teljesen rendben van.
tovább a cikkhez
Tovább...
|
A női és a férfi szerep egyre inkább úgy tűnik nekem, mintha egy egy számmal kisebb cipő lenne, amely valamiért senkinek sem kényelmes. A társadalomban a kategóriák azért vannak, hogy egyszerűsítsék az életünket és a világot, ez az egyik oldalon támasz, mert nem kell minden pillanatban kitalálnod saját magadat. Közben viszont egy individualizálódó társadalommá alakulunk, amelyben megjelenik az elvárás, hogy mégis ki kell találnod önmagad, sokkal több szabad választás elé vagy állítva, vagy úgy tűnik, mintha szabad választás elé lennél állítva, de közben erős keretek között mozogsz. Eközben egyre divatosabbá válik az önismeret, és ez előhozza azt a kérdést, hogy én és a társadalom vagy a keretek hogyan viszonyulunk egymáshoz. A tradicionális férfi és női szerepekkel sincs semmi baj, de az önazonosság fontos. Az én misszióm nem egy általánosan liberalizáló misszió, mely szerint mindenki legyen szexaktivista vagy liberális a szó klasszikus értelmében. Hanem hogy mindenki érezze jól magát a szűkebb kulturális környezetében és a saját bőrében. A választásai okozzanak neki boldogságot.
Mester Dóra Djamila szexedukátor és társadalomkutató interjú közben telefonál, sms-t ír, dedikál, instruál és integet az ismerősöknek, mindeközben pedig egy küldetéssel bízza meg a környéken épp vízipisztollyal Darth Vaderre vadászó férfiakat, a kisfiát és párját: keressék meg a Nő, anya, szerető című, frissen megjelent könyvével Palya Beát. Ennyit a tradicionális nemi szerepekről.
tovább a cikkhez…
Tovább...
|
Nemrégiben jelent meg Mester Dóra Djamila Nő, anya, szerető című könyve, amely a női szexualitással és a nők saját testéhez való viszonyával foglalkozik. A szerzőt kérdeztük.
– Új név a hazai könyvpiacon.. vagy már találkozhattunk veled valahol? Mit lehet tudni Mester Dóra Djamiláról?
Lehet, hogy azért új, mert én nem a „könyvpiacon” szeretnék név lenni? Mindig más és más szerepeim hangsúlyosak, és ezek közül néhány talán kevésbé hallható, látványos.
Mit lehet tudni rólam? Ha a magánélet felől kezdem – ami esetemben szorosan összefügg a munkámmal- akkor elsősorban nő vagyok, anya, társ és kertész – ha szakmailag, akkor egyetemi oktató, társadalomkutató, vagy épp szexedukátor. Minden esetben emberekkel dolgozom, beszélgetek; csoportokat vezetek, tanítok, egyéni, páros konzultációkat tartok.
De az írásaimmal is lehet találkozni, nem akarnám leértékelni ezt a munkát sem. Van egy, ha úgy tetszik küldetésem, ami talán kicsit leegyszerűsítve arról szól, hogy kezeljük a szexet az élet természetes részeként. Azt gondolom, hogy erről beszélni kell.
Vezetek klasszikus kérdezz-felelek szexrovatot, írok női lapokba, most fejeztem épp be egy tudományos cikket a szexualitás és kultúra kapcsolatáról, de jelentek meg írásaim a Szeretők és az Igazi vagy? című kötetekben is. Legtöbben, azt hiszem mégis a saját oldalamon, a csakatestemenat.hu-n szoktak megtalálni.
– Honnan és mikor jött Nálad az ötlet, hogy a szexszel, a testiséggel foglalkozz?
Talán fontos hangsúlyozni, hogy nekem ez nem egy jó „ötlet” volt. Mindig is foglalkoztattak ezek a kérdések, és ahogy haladtam a szakmai érésben és önismeretben előre az évek során, úgy vált egyre határozottabbá, hogy ezekkel a kérdésekkel milyen módon szeretnék, tudok foglalkozni. Egy évet éltünk San Franciscóban, Kaliforniában, ott végeztem hivatalosan is szex-edukátorként, ha úgy tetszik, ott kaptam meg azt a nyelvet és eszköztárat, amit ma használok. A témát meg nem kellett kitalálnom magamnak, mint minden rendes küldetés, ez számomra igazából egy belső hívás: ez a dolgom, ez izgat, ezt kell csinálnom.
tovább a cikkre
Tovább...
|
Április elején jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Mester Dóra Nő, anya, szerető című könyve. Az írónővel a különleges kötetről beszélgettünk.
Sokoldalú vagy, sok mindennel foglalkozol. Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak?
A klasszikus bemutatkozásom, amit általában használni szoktam, az a nő-anya-szerető- társadalomkutató- szexedukátor – hobbikertész. Pont nemrégiben gondolkoztam azon, hogy ez annyira képlékeny, hogy az adott életszituációban szinte mindig újra lehetne írni az önéletrajzot és a bemutatkozást. Az év elején Amszterdamba költöztünk a családommal, úgyhogy jelenleg az anya, és a magát szakmailag is újra kitaláló nő állapotában vagyok, talán ez a jelenlegi öndefinícióm. A mesterségem címere egyébként szexedukátor.
Amikor elhatároztad, hogy nekifogsz az írásnak, mi volt a konkrét elképzelés? Milyen típusú könyvet szerettél volna létrehozni?
Először is fontos megjegyezni, hogy a Jaffa Kiadó kért fel ennek a könyvnek a megírására. Ez borzasztóan erős motiváció, mert óriási munka megírni egy könyvet. Ha ők nincsenek, és nem nyaggatnak visszatérően, akkor nem tudom, hogy lett volna-e bennem elég önfegyelem és erős elhatározás, hogy véghezvigyem a dolgot. A kezdeti inspiráció egy self-help könyv volt, amit San Francisco-ban olvastam, amikor teherbe estem. Mikor hazajöttünk, azt láttam, hogy nem igazán van olyan terhességgel kapcsolatos tanácsadó könyv, ami kimondottan a női szexualitásra fókuszálna. Elég széles a választék, sok fajta kismamakönyv van, de olyan nem nagyon, ami az egész témát kinyitná és észrevenné benne a nőt is. Ahogy elkezdtem dolgozni a könyvön, folyamatosan megtaláltak az ezzel kapcsolatos kérdések, és az volt az elképzelésem, hogy írok egy terhesség és szex guide bookot.
(…)
Beszélgessünk kicsit a borítóról! Miért választottad ezt a képet?
Nagyon sok illusztrációt kerestem, és sajnálom, hogy végül nem sikerült a könyvbe annyi képet beletenni, amennyi tervbe volt véve. A munkámban eleve fontosnak tartom a vizualitást, mert egy nagyon erősen vizuális kultúrában élünk. Vizuálisan egy csomó minden jobban kifejezhető, mint szavakkal. Izgalmas volt képek után kutatni, főleg képzőművészeti képeket kerestem, amik valahogyan mindig az adott témára rezonálnak. Reflektálok arra a mediális környezetre, amiben vagyunk, amit a reklámokban, a magazinokban, az interneten látni. Ezt egy picit másképpen teszem, és egyben az olvasóimat vagy a nézőimet is önreflexióra késztetem ezáltal, akár anélkül, hogy tudnák, hogy ez történik.
A borítón látható nő borotválja a hónalját, ami szokatlan látvány egy olajfestményen. A kép erősen barokkos, miközben egy szürrealista festő munkája. A borítón a nő kicsit az anyaság ikonjával játszik, de benne van a szépségeszmény is, ahogy borotválja magát, kikacsint a képből és kacér. Közben ott ülnek a kis puttó gyerekei, és az egész hajaz a zsidó-keresztény kultúrkörre, és annak a szimbolikájára. Szóval ez a kép rengeteg mindent összesűrít, ezért tetszett meg nekem annyira.
tovább a cikkhez
Tovább...
|