A női gyönyör megértése egy hosszúra nyúló „előjáték”, hiszen minden fontos lehet: a családi mintáktól a párkapcsolati dinamikákon át a társadalmi normákig. De mire akárcsak a közelébe is érnénk bármiféle gyönyörnek, addigra már mozdulni sem tudunk a kimerültségtől. Elfáradtunk az önismereti munkában. Én hiszem azt, hogy ez a fajta reflexió, a saját kulturális csomagunk megértése közelebb visz, de legalább ilyen fontos, hogy minél inkább maradjunk a testi élményeknél, a testen keresztül oldjunk ki, oldjuk meg, amit lehet. Ebben lehet felszabadító és inspiráló mások története. Mert nem csak az ördög rejlik a részletekben. Mindenkinek más momentum és máshogyan fontos.
Eve Ensler Vaginamonológok című színdarabja nagy utat járt be, de nem az lenne a lényeg, hogy mi magunk újra és újra megírhassuk a magunk gyönyörnaplóját?
Amiben ugyanúgy helye van tabuktól mentesen a technikai részleteknek, praktikáknak, mint a vágy bonyolultabb lelki útvesztőinek. Amiből megismerhetjük egymás szótárát, térképét, bepillanthatunk egymás tapasztalataiba. Amiből kiderül, hogy bár az orgazmust még keresem, a gyönyört valójában már ezerféle arcáról ismerem, megélem. És az, hogy az érintéseknek is milyen gazdag tárháza vár még felfedezésre.
Ezért indítottam útjára ezt az oldalt, ahol nők tabuktól- és korlátozásoktól mentesen oszthatják meg saját gyönyörükkel kapcsolatos történeteiket. Írhattok bármiről, amiről úgy érzitek, érdemes, mert másnak hasznos lehet, mert nektek valamiért fontos. Lehet egy részlet, felismerés, elakadás, kérdés, probléma, izgalmas felfedezés. De várok egészen konkrét fizikai tapasztalatokat is; maszturbációs technikákról, különféle érintésekről, bármiről, amit úgy érzel, hogy ide kapcsolódhat.
Névvel vagy név nélkül a kapcsolat menüpont alatt tudsz írni. Ha a gyönyörnaplók-hoz szeretnél csatlakozni, kérlek, jelezd a levélben! Szöveget és/vagy képet is küldhettek!
A történeteket név nélkül osztom meg. Azt remélem, hogy amit itt találtok, felszabadító, inspiráló lesz majd nektek, akik ide eltaláltok. Könnyen lehet azonban az is, hogy szembejönnek olyan dolgok, amelyek láttán pír futja el az arcotok, sőt, olyanok is, amelyeket abnormálisnak, elfogadhatatlannak tartotok. Az undor, félelem, düh, ellenállás is része ennek a világnak, éppen azért, mert a szó szoros értelmében kendőzetlenül őszinte. Nem vagyunk egyformák. Kérlek használd ezt az oldalt felnőtt módon, okosan! Vigyázz magadra és másokra! Figyelj a határaidra: ha úgy érzed valamiről, hogy ez kívül esik a vágyaidon, érdeklődéseden, nyugodtan haladj tovább! Az nem hozzád szól. De ezen az oldalon időzni egyben lehetőség is, hogy játssz, kísérletezz a határaiddal: sokszor az izgató dolgok egyben félelmetesek is, vagy fordítva. Ha valami nem egyértelmű, ott érdemes elidőzni, legtöbbször ezeken a helyeken akad magamban valami felfedezni való. Kérlek, ne ítélkezz, hiszen itt kölcsönösen megtiszteljük egymást – mégha anonim és nyilvános fórumon is – az intimitás bizalmával!
Tovább...
|
Nem-kapcsolat kapcsolatban szoktam szeretkezni egy férfival, akit annyira kívántam évek óta, hogy amikor először feküdtünk le egymással, elbőgtem magam. Még csak csókolóztunk, még felöltözve, és bár korábbról ismertem az élményt, amikor hisztérikus sírásban sül ki a szex elviselhetetlen feszültsége (orgazmusom korábban elég ritkán volt), itt már akkor lecsapott a biztosíték, amikor épphogy ágyba kerültünk… Kisírtam magam a karjában, értette is meg nem is, csak hagyta, hogy történjen, aztán szeretkeztünk egy gigantikusat.
Aztán egyre jobb lett, egyre és egyre jobb.
Kiderült, miért kívántam annyira évekig, olyan feszítően és lágyan passzolt belém, ahogy csak kell, olyan tempókat és távokat mentünk, amekkorákra csak valaha vágytam, olyan titokzatos és távoli maradt mégis, hogy sose merüljön fel, beleunok (ahogy történt minden korábbi partneremmel). Természetes bőséggé vált vele az orgazmus is, egyikünk sem arra játszott, nem gyúrtunk rá semmire, csak egyszerűen új elemmel, a rendszeres és sorozatos orgazmusokkal bővült a szexualitásom palettája.
Vele történt, amiről mesélni szeretnék. Épp felül voltam, a kanapén a falnak támaszkodva táncoltam az ölében, amikor (valahányadik) orgazmusom egyszercsak nem abbamaradt, hanem szintet lépett: nem visszafelé, hanem a tetején, fölfelé továbbrepülve hagytam el a csúcsot, és mintha a sokadik mennyországban landoltam volna, egy olyanban, aminek a létezéséről sem volt fogalmam, ráadásul olyanban, ahol a végtelenség uralkodott. Végtelen gyönyör, oké, végtelen tágasság és szépség, oké, de az idő is végtelenné vált, és szinte megijedtem (mint a reklámban az összeragasztott ujjú csávó: “gyerekek, ez már így is marad?”), talán örökké tart, és a megszokott életemnek ezzel búcsút mondhatok. Partnerem kuncogása hozott vissza, olyan sikoltozással járt a csúcsélményem, hogy nem bírta ki, elnevette magát. Nevetve tértem vissza az ölébe táncolni tovább, és csak flesseltem, mi történt velem…
Nem tudom azóta sem, tényleg, te tudod, mi történt velem?
Még egyszer fordult elő hasonló, meta-orgazmusban landoltam, egy olyan állapotban az orgazmushoz képest, mint amilyen a “sima” orgazmus a szeretkezés állapotához képest, megszorozta önmagát a gyönyöröm. Ezt az élményt keresik talán a tantrikusok? Ebben az állapotban billen át az emberi tudatszint egy magasabb síkra? Ha tudatosan előidézhető volna (és mindkét jelen lévő részvételével zajlana), benne lehetne maradni? Még nem tudom, lehet, hogy ezen az úton soha többet nem járok már arrafelé…
Tovább...
|
Gyönyörről akartam írni, nem tudom végül is írtam-e arról. Tulajdonképpen mert annyiféle, általában csak utólag detektálom, figyelek meg vele kapcsolatban bizonyos törvényszerűségeket. Azt, hogy el fog önteni ez a forró nedvesség, spriccelős orgazmusom van, lesz, valahogy úgy vezeti be a testem, hogy elkezdek valami dicsőítésfélét zengeni, hogy mennyire imádom a farkad, a tested, az erődet, hogy milyen isteni vagy (az előző bekezdés értelmezései szerint ezt nem beszédnek tekintem, nincsen értelme, csak önkéntelenül kiszakad, csak sóhajtás, kiáltás, nyögdécselés), és akkor, még a mondat vége előtt elakad a lélegzetem, összeszorul a vaginám és érzem ezt a forróságot, ezt a végtelen meleget, és aztán a hasamon, a derekamon, kettőnk teste között a lefolyásokat.
Tovább...
|
Vajon van olyan, hogy távkapcsolatban szeretője vagy egy jóval idősebb, gazdag, más nyelven beszélő, más országban élő házas férfinak?
Úgy hogy 9 hónap alatt 3x találkoztunk.
Úgy hogy az első összenézésünk pillanatában beleszerettem.
2 hónap múlva egy titkos 4 napos nyaralás. Ezt követően 1 hétig sírtunk a telefonba.
Ismét két hónap múlva meghiúsult találkozás, a felesége szülinapja miatt.
Viharos szakítás.
1 hónap szünet, lassú újbóli kapcsolatfelvétel.
2 hete újabb 4 nap együtt.
Csak annyit ígértem meg magamnak és neki, hogy felejthetetlen emlékké teszem ezt a pár napot.
A távozása utáni napokban újabb sóhajokkal, csuklóhangon befejezett üzenetek.
De minél távolabb kerülünk az utolsó együtt töltött napoktól, minél több hétvége telik el, úgy hogy a hétvégét a feleségével tölti, érzem, hogy megint távolodik.
Amint nem figyel a nő, jön egy apró üzenet: “Te vagy a leggyönyörűbb!” Képek, épp hol van és mit csinál.
Tényleg olyan mintha távkapcsolatban lennénk, szinte mindent megosztunk egymással.
Csak mindent titokban. Mert van felesége.
Szex alatt alig kapok levegőt, és nem csak azért mert éppen lágyan fogja a nyakam. A mellbimbómat csavarja, úgy, hogy nem csak az ágyékom lesz tűzforró, hanem az egész testem izzik, szinte belebetegszem. Hosszasan csókolózunk, mintha világéletünkben csak ezt csináltuk volna. Azt mondja, soha senkivel nem csókolózott így. Mindent azért tesz, hogy lássa rajtam, teljesen kiestem a valóságból. Látja, érzi, hogy hatalmas vágyat érzek iránta, és ez őt is megőrjíti. Nem zavarja ha menstruálok. És úgy nyal, mintha ez lenne az egyetlen célja az egész életben. Még én is elfelejtem, hogy menstruálok. Minden egyes alkalommal az anál behatolás a végcél. Olyan mámorba érkezünk és lebegünk, hogy szinte belehalunk.
Mindent kockáztat miattam.
Vajon miért teszi? Mi a célja? Nem azt mondja halálosan szerelmes, hanem azt, hogy ő még soha ehhez foghatót nem érzett. A vágya irántam egyre nagyobb és nagyobb.
A házasságában boldog, néhány hiányérzettel.
Minden egyes találkozás utáni pár napban, úgy érzem most eljött a perc, most már együtt lehetünk. De 1-2 hét múlva sem történik semmi. És sírok és sírok.
Előtte erős vagyok, mintha mi sem történt volna.
Vajon lehet ennél komplexebb kapcsolata valakinek egy férfival?
Miért csinálja? Hiszen teljességgel elérhetetlen vagyok. A közösen használt nyelv sokszor félreértéseket okoz. Más nemzetiség, más generáció.
Mindjárt belehalok a hiányába.
Tovább...
|
… azt mondta ma mást szeretne, nem belém hatolni. Látni akart a legintimebb helyzetben, amikor saját magammal vagyok. Cserébe ő is megosztotta velem a saját intim aktusát. Fölöttem támaszkodott, és együtt maszturbáltunk. Sosem csináltam még ilyet, sohasem nyíltam meg ennyire. Önbizalmat adott, hogy megőrül a látványomtól, hogy az én gyönyöröm juttatja őt a csúcsra. A mellemre élvezett.. és úgy hagyott, hogy ne merjek mozdulni. “Most aztán nem ficánkolsz. Csukd be a szemed, és engedd el magad.. mintha itt sem lennék!” Érzékien kényeztetni kezdett a nyelvével, olyan gyengéd volt, amennyire piszkos és gátlástalan az elején. Ilyet még nem éreztem ezelőtt. Ott feküdtem tehetetlenül, és átadtam magam az érzésnek. Eltűnt a görcs, a kényszer, a szégyenérzet. Akkor, ott eltűnt. Talán ő is látta, hogy ez elindított egy oldódási folyamatot bennem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen együttlétünk.
Tovább...
|
“A lényege az élménynek, hogy megtalált az erotika. Önmagammal. Teljesen váratlanul, tervezetlenül, rákészülés, minden nélkül. Megyek haza éjjel kocsival, egy bérelt kis házba, az erdő közepén. A gyerekem az apjával, ezek végre az én napjaim. Nem sietek sehová, nincs más, akire figyelnem kell. Szóval vezetek, a kedvenc zenéim szólnak, és érzem, ahogy kúszik fel az ágyékomból az a fajta várakozással teli bizsergés, amit randik előtt szoktam érezni. Hogy bármi történhet. Hogy nem tudom, mi fog történni. És ilyenkor szokott (volt) az lenni, hogy bekapcsol a „vadász” üzemmód, keresem a partnert a játékomhoz. És most mégsem állok meg a főtéren, pedig valami koncert van, kiváló vadászterep. Megyek haza. Magamhoz.
Kiülök egy üveg borral a teraszra, és majdnem hajnalig nézem a csillagokat. Reggel viszont folytatódik ez a hangulat. Olvasok, napozok, aztán a fürdőszobában találom magam, a teljesalakos tükör előtt. És azért nézek bele, hogy lássam a partnerem. Nem másnak akarok tetszeni, hanem magamnak. Most először nem úgy nézek magamra, ahogy kívülről képzelem, hogy látnak – nehéz ezt megfogalmazni. Hanem valami hihetetlenül erotikus, bensőséges intimitással. Ahogy a pasim testébe tudok belegyönyörödni szeretkezés közben. Nem tudom levenni a látványról a szemem, és amit látok, gyönyörködtet, felizgat. Annyira banális így elmondani, mégis érzem, hogy fontos. Fotózok, ezért rögtön jött a gondolat, hogy ezt most meg kellene örökítenem, annyira szép. De aztán ugyanazt éreztem, mint most, hogy nem tudnám jól visszaadni, és mert annyira intim ez a pillanat, hogy valójában nem is megosztható.”
Tovább...
|
„Legutóbbi erotikus élményem: anyagilag megszorulva vártam, hogy a férjem hazaérjen egy nagyobb bevétellel. Mindig zavar, ha pénzt kell kérnem, ezért átfordítottam a helyzetet: beleültem az ölébe – kívánósan –, és megkérdeztem, hogy kaphatok-e én is a pénzből, cserébe megkap mindent, amit kér, mármint szexileg. Úgyis régóta vágyom arra, hogy pénzért csináljam. Mivel a férjemnek jó a humora, és imádja a szexet, gond egy szál se!” (grafika: Mester Borbála)
Tovább...
|
“Szeretek fölül lenni. Így én irányíthatok, olyan mélyen van bennem a férjem, ahogy nekem még jó. Ő talán “túl nagy”, vagy én vagyok túl szűk, a lényeg, hogy így nem jön mélyebbre, csak amíg engedem. Az külön izgató, hogy látom magunkat és hogy tudom a csiklómat izgatni. Van, hogy vibrátorral szoktam, attól a férjem megőrül, neki ez szuperszexi.”
Tovább...
|
“Ezt a képet egy régebbi posztodban láttam először. Már akkor megszólított. Ha valami, na, ez nekem baromi izgató. Ha egy pasi félrehúzza a bugyimat. Amúgy is sokkal szexibb bugyiban lennem, mint anélkül. Tudom, hogy hülyén hangzik, de bugyi nélkül sokkal csupaszabbnak, valahogy kiszolgáltatottnak érzem magam. Nem mintha számítana az a semmi kis ruhadarab. De mégis. Viszont, ha félrehúzzuk, úgy szexelünk, az meg valahogy olyan romlott, izgalmas. Tiltott zóna. A pasiknak ez nem mindig megy át. Nem értik, hogy ez nem szégyenlősség. Vagy ha az is, akkor is a romlott fajta.”
Tovább...
|
“Egyedül vagy partnerrel. Férfival vagy nővel. Szeretem.”
Tovább...
|