Tagjaink
Mester Dóra Djamila
szex-eduktáror, szakmai igazgató
Általában ha megkérnek, hogy foglaljam össze tömören, hogy ki vagyok én, akkor azt írom: nő, anya, szerető, flaneur, amatőr fotós, közgazdász, társadalomkutató és szex-edukátor.
Ha azt kérdezik, hogy mivel foglalkozom, akkor azt válaszolom, hogy szex-oktató vagyok. Ami csak részben igaz, mert valójában egy szex pozitív misszió aktivistája vagyok, aminek csak egy része a szex-oktatói tevékenység, amit most már évek óta aktívan végzek magyarországi középiskolákban, kollégiumokban, diákotthonokban, ifjúsági központokban. Emellett írok, rovatot vezetek, az ELTE médiaszakán tartok a témáról szakszemináriumot, szexbeszélgetéseket szervezek felnőttek részére, civil rádióműsort vezetek, személyes konzultációkat tartok és 2011-től vezetem a szexuális nevelésért és a szexuális kultúrák elfogadásáért dolgozó Ars Erotica Alapítványt. Minden lehetséges fórumon kísérletezek egy nyitott, előítélet-mentes és alapvetően pozitív szexbeszéd megteremtésével. A szex-oktató titulus önmagában egyelőre meghökkenést vált ki, mert itthon még tudtommal nem sokan csinálják vagy akár rendelkeznek szex-edukátori képesítéssel.
A nagy múltú San Francisco Sex Information (sfsi.org) civil szervezetnél szereztem a szex-edukátor képesítést. Egy évet dolgoztam önkéntesként a szervezet szex-információs forródrótján és a The Center for Sex and Culture (sexandculture.org) „hands on” és beszélgetős workshopjain, kulturális programjain. Itt láttam először példát arra, hogy a tolerancia és szexuális sokféleség eredménye a tabuk nélküli, fesztelenül kezelt szexualitás. Amit itt tanultam az az, hogy nagyon fontosak az olyan felnőtteknek szóló programok, ahol felszabadító hangnemben lehet tanulni a szexről, nemiségről.
Itthon nagyon sokféle „szakma” szólal meg a szexualitás kapcsán: szexuál-terapeutát, orgazmus-trénert, szexológust, nőgyógyászt, pszichológust egyaránt találunk az emberi szexualitással foglalkozók között. Ezek szinte mindegyike valamiféle „probléma” felől közelít a szexhez: valami nem működik, nem úgy működik, nem jól működik. Mivel a „problémák”-at „meg kell oldani”, ezért azok a dolgok, amiket és ahogy megfogalmaznak, leginkább előírásokat tartalmaznak: mit tegyél, mit ne tegyél, mit kell másképpen csinálnod. A szex-oktató, vagy ott, ahonnan ezt a tudást hoztam, sex-educator célja nem az, hogy problémákat oldjon meg. Én ehelyett egy előítéletektől, tabuktól, elfojtásoktól mentes teret, egy szabad nyelvet kínálok, ahol úgy lehet a szexualitásunkról beszélgetni, ahogyan például az asztali örömökről tudunk és szoktunk beszélgetni. Amit én tudok, az egy szemlélet, ami azt mondja mindenkinek, hogy a szexualitásban csak a legritkább esetben van „jó” és „rossz”. Ehelyett vágyaink vannak, preferenciáink, harmónia vagy diszharmónia amit a párunkkal vagy önmagunkkal megélünk. És vagy van egy nyelvünk, amin ezeket a vágyakat, ezt a harmóniát meg tudjuk fogalmazni, el tudjuk magunknak és a másiknak mondani, vagy nincs, de ha nincs, akkor azt meg lehet tanulni.
Azért is hoztam létre az Ars Erotica Alapítványt, mert fontosnak tartom minden lehetséges fronton dolgozni azért, hogy mind a magánélet területén mind a szexualitásért felelős intézmények nyilvános diskurzusaiban egyre több teret kapjon a szexuális magatartásformák és szexuális sokféleség előítélet-mentes és elfogadó megközelítése. Kamaszok szexuális nevelésében napi szinten részt véve hiszek abban, hogy a szervezett ás átfogó szexuális nevelés hozzájárul olyan társadalmi problémák hosszútávú kezeléséhez, mint az abortuszok magas száma, a tinédzserkori nem várt terhességek magas száma, a prostitúció, a házasság válsága, vagy a homofóbia.
Hiszem azt, hogy a magukat és másokat elfogadó, szexualitásukban is kiegyensúlyozott, tudatos és tájékozott felnőttek képesek harmonikusan és rugalmasan működő, egészséges társas kapcsolatok, társas-hálózatok kialakítására.
Andics Attila
Férfi, házastárs és apa vagyok, pszichológus és tanár, civil aktivista
és agykutató, csapatjátékos. Szeretek megmozgatni és együtt mozdulni, megértetni és megérteni, sokfelől nézni és másképpen látni, természetesnek és a természetben lenni. Tenni szeretnék azért, hogy a felnőtté érő fiatalok olyan családok, közösségek és társadalmak aktív, tudatos, felelős, építő tagjaivá válhassanak, amelyekben érték a másik tisztelete, vágyaink, képességeink és meggyőződéseink sokfélesége, az együttműködés és az empátia; és amelyek biztonságos környezetet kínálnak számukra identitásuk felszabadult megélésére és formálására. Hiszek a pozitivitás, az izgalom, a személyes részvétel és a ráhangolódás erejében. Középiskolai tanárként, tanítás-módszertani trénerként is fontosnak tartom ezért, hogy az iskolai nevelésnek fontos szervezőelvei legyenek az örömalapúság, a kalandalapúság, az
aktív módszerek és az egyénre szabottság.
Hivatásomnak vallom, hogy segítsek rávezetni a fiatalokat a sokszínűségekben rejlő értékekre (a másságok elfogadása, divergens gondolkodás); utat mutatni a természet erői felé alázattal forduláshoz (önmagunk elfogadása, pozitív gondolkodás); és igényt ébreszteni az erőszak-mentes kommunikációra, a toleranciára, a háborítatlanságra, a nyitottság kultúrájára és a tájékozott felelősségvállalásra az iskolai közösségekben. A szexuális nevelés fő célját is abban látom, hogy tájékoztatással, szemléletformálással és nyelvi eszközökkel segítsen hozzá a másik embert is tisztelő felszabadultsághoz egy olyan területen, a szexben, amely közvetlenül, mindennaposan, intenzíven kapcsolódik identitásunkhoz, testünkhöz, énkifejeződéseinkez, s amelyről, ha beszélni kell, mégis sokszor tudatlanok és eszköztelenek vagyunk.
Doktori fokozatomat a hollandiai Max Planck Institute for Psycholinguistics intézetében szereztem, agykutatóként a személy-, érzelem- és beszédészleléshez kötődő tanulási folyamatokat vizsgálom. Pszichológus identitásomat ismeretterjesztő és attitűdformáló projektek civil aktivistájaként is megélem, voltam pszichológiai konferenciák és programsorozatok szakmai koordinátora (pl. Pszinapszis; A szülés valódi természete) és európai pszichológushallgatói ernyőszervezet elnöke is.
Katona Réka
Nő vagyok, nevelő, kutató, bölcsész, művészettörténész, kamaszkorom óta ELTE polgár, mára neveléstudományi PhD hallgató, nevelési projektek civil aktivistája. Identitáshalmazaim néhol összeérnek, néhol nem, általában nem szűkülnek.
Többször, többféleképpen kerültem kapcsolatba az Ars Erotica Alapítvánnyal: első ízben szexuális nevelés foglalkozást keresve diákjaimnak, másodízben mikor daganatos betegséggel élő nők számára szervezett beszélgetésen vettem részt. Mostanában már azt hiszem, természetes és organikus, hogy része lettem ennek a szellemi közösségnek: 2012 óta dolgozom önkéntesként, leginkább önismereti munkám kiegészítéseként és megerősítéseként.
Az alapítványnál két komolyabb feladatom volt az elmúlt évben: a BODY. Culture, Gender, Sexuality Gruntwig felnőttképzési tréning, továbbá a SzexEd kétnapos országos iskolai szexuális nevelési szakmai műhely háttérmunkáiban dolgoztam.
Belsőmben a perpetuum mobilét látszólag folyamatosan lassítani, s újra megindítani vágyva szépirodalmat olvasok, kerékpározom és teázom.