Nem-kapcsolat kapcsolatban szoktam szeretkezni egy férfival, akit annyira kívántam évek óta, hogy amikor először feküdtünk le egymással, elbőgtem magam. Még csak csókolóztunk, még felöltözve, és bár korábbról ismertem az élményt, amikor hisztérikus sírásban sül ki a szex elviselhetetlen feszültsége (orgazmusom korábban elég ritkán volt), itt már akkor lecsapott a biztosíték, amikor épphogy ágyba kerültünk… Kisírtam magam a karjában, értette is meg nem is, csak hagyta, hogy történjen, aztán szeretkeztünk egy gigantikusat.
Aztán egyre jobb lett, egyre és egyre jobb.
Kiderült, miért kívántam annyira évekig, olyan feszítően és lágyan passzolt belém, ahogy csak kell, olyan tempókat és távokat mentünk, amekkorákra csak valaha vágytam, olyan titokzatos és távoli maradt mégis, hogy sose merüljön fel, beleunok (ahogy történt minden korábbi partneremmel). Természetes bőséggé vált vele az orgazmus is, egyikünk sem arra játszott, nem gyúrtunk rá semmire, csak egyszerűen új elemmel, a rendszeres és sorozatos orgazmusokkal bővült a szexualitásom palettája.
Vele történt, amiről mesélni szeretnék. Épp felül voltam, a kanapén a falnak támaszkodva táncoltam az ölében, amikor (valahányadik) orgazmusom egyszercsak nem abbamaradt, hanem szintet lépett: nem visszafelé, hanem a tetején, fölfelé továbbrepülve hagytam el a csúcsot, és mintha a sokadik mennyországban landoltam volna, egy olyanban, aminek a létezéséről sem volt fogalmam, ráadásul olyanban, ahol a végtelenség uralkodott. Végtelen gyönyör, oké, végtelen tágasság és szépség, oké, de az idő is végtelenné vált, és szinte megijedtem (mint a reklámban az összeragasztott ujjú csávó: “gyerekek, ez már így is marad?”), talán örökké tart, és a megszokott életemnek ezzel búcsút mondhatok. Partnerem kuncogása hozott vissza, olyan sikoltozással járt a csúcsélményem, hogy nem bírta ki, elnevette magát. Nevetve tértem vissza az ölébe táncolni tovább, és csak flesseltem, mi történt velem…
Nem tudom azóta sem, tényleg, te tudod, mi történt velem?
Még egyszer fordult elő hasonló, meta-orgazmusban landoltam, egy olyan állapotban az orgazmushoz képest, mint amilyen a “sima” orgazmus a szeretkezés állapotához képest, megszorozta önmagát a gyönyöröm. Ezt az élményt keresik talán a tantrikusok? Ebben az állapotban billen át az emberi tudatszint egy magasabb síkra? Ha tudatosan előidézhető volna (és mindkét jelen lévő részvételével zajlana), benne lehetne maradni? Még nem tudom, lehet, hogy ezen az úton soha többet nem járok már arrafelé…