“A lényege az élménynek, hogy megtalált az erotika. Önmagammal. Teljesen váratlanul, tervezetlenül, rákészülés, minden nélkül. Megyek haza éjjel kocsival, egy bérelt kis házba, az erdő közepén. A gyerekem az apjával, ezek végre az én napjaim. Nem sietek sehová, nincs más, akire figyelnem kell. Szóval vezetek, a kedvenc zenéim szólnak, és érzem, ahogy kúszik fel az ágyékomból az a fajta várakozással teli bizsergés, amit randik előtt szoktam érezni. Hogy bármi történhet. Hogy nem tudom, mi fog történni. És ilyenkor szokott (volt) az lenni, hogy bekapcsol a „vadász” üzemmód, keresem a partnert a játékomhoz. És most mégsem állok meg a főtéren, pedig valami koncert van, kiváló vadászterep. Megyek haza. Magamhoz.

Kiülök egy üveg borral a teraszra, és majdnem hajnalig nézem a csillagokat. Reggel viszont folytatódik ez a hangulat. Olvasok, napozok, aztán a fürdőszobában találom magam, a teljesalakos tükör előtt. És azért nézek bele, hogy lássam a partnerem. Nem másnak akarok tetszeni, hanem magamnak. Most először nem úgy nézek magamra, ahogy kívülről képzelem, hogy látnak – nehéz ezt megfogalmazni. Hanem valami hihetetlenül erotikus, bensőséges intimitással. Ahogy a pasim testébe tudok belegyönyörödni szeretkezés közben. Nem tudom levenni a látványról a szemem, és amit látok, gyönyörködtet, felizgat. Annyira banális így elmondani, mégis érzem, hogy fontos. Fotózok, ezért rögtön jött a gondolat, hogy ezt most meg kellene örökítenem, annyira szép. De aztán ugyanazt éreztem, mint most, hogy nem tudnám jól visszaadni, és mert annyira intim ez a pillanat, hogy valójában nem is megosztható.”