Meglepetés Magazin – szexrovat

21 éves vagyok, egyetemre járok. Sok fiútársammal ellentétben még nem nagyon vannak tapasztalataim lányokkal. Az a fajta „komoly” fiú vagyok, aki eddig leginkább a tanulással volt elfoglalva. Az egyetem mellett dolgozom, ott ismerkedtem meg egy negyvenes egyedülálló kolléganőmmel. Gyönyörű és szuper izgalmas! Néhány hónapot csak beszélgettünk, finoman ismertük meg egymást. Most léptünk át egy másik szintre. Elkezdett bevezetni a gyönyörök kertjébe. Kicsit izgulok. Zavar is, nem is, a korkülönbség. Amikor a nála vagyok, mindenről elfeledkezem, az maga a mennyország, de félek, hogy majd cikiznek miatta. Ő láthatóan rendben van ezzel. Hogy lenne érdemes erről gondolkodnom?

Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért is hagyjuk, hogy a társadalmi konvenciók befolyásolják az egyébként életreszóló élményeinket! Gondoljon a francia elnökre! Az ő esetében sokak szemében a felvállalás épphogy igen szexi. A közvéleményt valójában úgysem tudjuk befolyásolni; sosem tudhatjuk mi mindent súgnak-búgnak a hátunk mögött. Ha fiatal az a baj, ha sok diplomája van, akkor az, ha családja.. arról már ne is beszéljünk! Ha a kolléganője tudja ezt könnyedebben venni, az segíthet abban, hogy hogyan tudják a kapcsolatukat jól kommunikálni a munkahelyen. Ha tudnak ilyesmiről nyíltan beszélgetni, akkor lehet, hogy érdemes összehangolniuk, hogy mennyit és hogyan jeleznek a kapcsolatukból a munkahelyükön, hogyan jelölik ki mások felé a határaikat. Egy kollégák között szövődött kapcsolatot is ezerféleképpen lehet a külvilág felé viselni a hivalkodótól, a diszkréten át a rejtőzködőig. Felteszem, van olyan kollégája, akivel ez nem is jelent gondot, másokkal meg akár kínos is lehet. Ha kicsit jobban odafigyel, egész biztos, hogy a belső hangjai jelzik, hogy mikor, hol érdemesebb jobban kijelölni a határait, kinek akarja és kinek nem a véleményét meghallani. Ez a kérdés adott pontot nyilván felmerül majd a barátai, évfolyamtársai, családja felé is. Mindenek előtt saját magával szemben érdemes tisztázni, hogyan éli meg ezt a kapcsolatot és a korkülönbség dilemmáját. Sokszor az teszi a kifelé kommunikálást nehézzé, hogy még magunk sem tudjuk, hogy pontosan mi is van közöttünk. És talán nem is akarjuk az élményünket valami kényszeredett kategóriába rendezni: „ismerkedünk vagy csak jó együttt, és kész”. Én a korkülönbség kérdésén való gondolkodást is későbbre hagynám. Én azt tapasztalom, hogy a találkozásaink a legritkább esetben történnek előírt sémák szerint. A klikk, a közös hang, a közös témák, a kémia, a vonzalom kortól tökéletesen függetlenek. Én biztos, hogy hagynám magam sodorni az élménnyel, szabadon bolyongani a gyönyörök kertjében; megélni ezt a kapcsolódást, azt a csodát, ami nem gyakran adatik meg egy életben.