Meglepetés Magazin – szexrovat
43 éves vagyok, húsz éve házas, gyerekünk sajnos még nincs. A férjemmel jó a viszonyunk, szeretjük egymást, jó társak vagyunk. Anno hűségre esküdtünk és ez mindkettőnk számára fontos. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne érezném, hogy változik a szexualitásom, a testemhez való viszonyom, hogy ne izgatnának az új utak az ezzel való kísérletezésre. Ebben viszont nem találok a férjemben partnerre. Ő nem nagyon szeret mozogni, társaságba járni, új dolgokkal próbálkozni. Én nagyon szeretek táncolni. Egy ideig jártunk együtt tangózni, de ő elunta. Most találtam magamnak egy új „játszóteret”. Öt ritmus táncnak hívják, tulajdonképpen a kortárs és a szabad tánc keveréke. A férjem viccesen mondogatta, hogy ide csak azért járnak az emberek, hogy szexpartnert találjanak, amit én teljesen elutasítottam; én táncolni jöttem. Lassan kezdem belátni, hogy van ebben is valami. Bár bennem ettől rossz érzés van, mert nem együtt csináljuk. Őt nem zavarja, megbízik bennem, és örül, hogy megtaláltam, amit kerestem. Én kétségtelen, hogy új élményeket élek meg: milyen idegen emberekhez közel kerülni, hol húzom meg a határaimat, milyen összeizzadva valakit megérinteni. Egyszóval érzéki felfedezéseket tenni. Azt nem tudom eldönteni, hogy akkor van-e ennek köze most a szexhez.

Van köze a szexhez? Lehet, hogy a válasz igen? Igen, hiszen a teljes jelenlétről szól, fizikai, érzéki, testi kaland? De mi ezzel a baj? Bántja, sérti ez bármilyen mértékben a férjével közösen kialakított szabályokat? Ha igen, akkor miért? Mert lehet, hogy úgy érezné, ha tudna minden részletet, ami a táncórán történik, akkor féltékeny lenne. Zavarja, hogy van valami, amit nem tud megosztani azzal az emberrel, akivel együtt él immáron húsz éve? Vagy attól tart, hogy ez a kísérletezés egy ponton kivezet a táncparkettről? Lehet, hogy érdemes pontosítani, hogy mire is vonatkozik a hűségi fogadalom. Ez a férjéről szól, vagy inkább egy belső konfliktus? Mert mintha én azt olvasnám a leveléből, hogy jelen pillanatban ez egy egyensúlyi állapot: mindenki azt csinálja, amit szeret. Én ezt egy lehetőségnek látom akár arra is, hogy újraértelmezze a szex definícióját, sőt, elszakadjon tőle, hiszen az oly sokszor félrevezető. Valójában annyi finom árnyalata és gazdagsága van az életünk történéseinek: annyi érzéki, intim, testi, lelki vagy akár erotikus pillanatot élünk meg. De amint elkezdjük ezeket különféle kategóriákba beszuszakolni, hogy akkor szex vagy nem szex, azonnal el is veszítjük az élményt magát. Húsz év együttlét után önmagában az is új élmény lehet, hogy van egy olyan terep, amit nem a másikkal akarok vagy tudok felfedezni. A saját magammal való kísérletezés, tanulás megélésének lehetősége azonban a párkapcsolat stabilitása szempontjából is fontos. Merje ezt megélni, merjen belemenni! Merjen megbízni saját magában! Azt gondolnám, hogy pontosan fogja érezni, ha olyan határhoz ér, ami a férjével való kapcsolatról szól. Ott érdemes lehet majd megállni és eldönteni, hogy hogyan tovább. Addig viszont töltődjön és vigye haza a testében, mosolyában azt az örömöt, amit a táncórákon kap.