Gyors, gyors, lassú
Meglepetés Magazin – szexrovat
5 éve vagyunk együtt a férjemmel, tavaly volt az esküvőnk. Még mindig nagy a szerelem, de a szexben gondjaink vannak. Igazából nem is értem, hogy miért, mert ő az én igazi szerelmem. 36 éves vagyok, azt se mondhatjuk, hogy most kezdtem az életet. A szexben felszabadultnak, kíváncsi embernek tartom magam, az eddigi kapcsolataimban sosem volt ezzel gondom. Sőt. Azért is furcsállom, hogy most mi lehet, mert a férjem az első olyan partnerem, aki még nálam is kísérletezőbb, sok új dolgot tanulok tőle, próbálunk ki együtt az ő indítványozására dolgokat. És mégis bennem valamiért blokkok vannak, nehezen nyílok meg, nehezen ébred a vágyam. Azt érzem, mintha az ő vágya nem adna teret az enyémnek. Ő sokkal gyorsabb, vehemensebb, mellette az én vágyaim mintha nem jutnának szóhoz. Ami azért is fura, mert nem tartom magam szégyenlősnek, visszahúzódónak. Szoktunk erről beszélgetni, mert nem szeretnénk, ha emiatt menne tönkre a kapcsolatunk. Nemrég munka miatt el kellett utaznom két hétre és azt vettem észre, hogy az jót tett. Újra erőre kaptam, elindult a fantáziám, a libidóm. Meg is lepődött, mert ahogy hazaértem, letepertem. Szeretnénk ezt megérteni és ha nem kellene mindig hetekre elutaznom ahhoz, hogy jó legyen a szex. Ida
Kedves Ida. Gondolom nem árulok el azzal titkot, hogy a szex, párkapcsolat mindig egy dinamikus történet, mindig a másikhoz képest, a másikkal együtt működnek, vagy nem működnek a vágyaink. Ebben ez az izgalmas és sokszor ez is a kihívás, hogy minden találkozásban kicsit magunkat is újra kell tanulnunk. Mindig máshogyan „tükröződünk” egy másik ember mellett. Sokan élnek meg hasonló érzéseket, hogy a vágyaik nincsenek szinkronban vagy hogy egyikük vágya „elnyomja” a másikat. Mint ahogy az is lehet, hogy egyikünk épp egy olyan időszakban van, amikor sok más dolog felülírja a szexet; munka, stressz, gyerekek és nincs kapacitása a másik vágyára figyelni. Én azt vallom, hogy mindannyian a magunk vágyáért vagyunk felelősek, ezt a partnerünkkel szemben is fel kell tudnunk vállalni. „Drágám, én így működöm!” A másik preferenciáit meg a közös egyensúly fennmaradásáért egész egyszerűen érdemes tolerálnunk. Ebben az esetben én azon gondolkodnék, hogy mik azok a dolgok, amelyek segíthetnek abban, hogy a férje vágya mellett jusson elég tér, elég „levegő” a sajátjára is. Tudnának-e például olyan „szabályt” hozni, hogy most két hónapig nem az ő vágyai diktálnak? Ha bevált a távolság, akkor azzal is lehet tudatosan játszani. Vannak párok, akiknél az is egy „módszer”, hogy a túlfűtöttebb fél magának szerez örömet, de mindezt szerelmetes párjához símulva, aki közben eközben olvas, vagy csak figyelmét adja, de nem nehezedik rá elvárásként a szeretkezés. A közös tempó megtalálása minden párkapcsolat kihívása, nemcsak a szexben, de éppúgy a hétköznapi dolgokban is: ki mikor, milyen tempóban szeret enni, sétálni, döntéseket hozni, és ezeket hogyan tudja párjával összehangolni. Itt mindenképp kell kompromisszumokat kötnünk, gesztusokat is tennünk. Ez munka, ha úgy tetszik. Vagy egy kreatív feladat, amit a közös gyönyörünként együtt kell megoldanunk.