Most, közel a 30-hoz van, életemben először egy másfél éve tartó kapcsolatom. Jelenleg kissé válságos helyzetbe kerültünk. Részben mert ez távkapcsolat, és mert kirajzolódni látszik, miben nem egyezünk a barátommal. Az egyik probléma a szex. Nekem alig van vágyam. Talán valami belső gát miatt, de soha nem ment be, így lényegében csak kívülről próbáljuk, “tudjuk” csinálni. Fájó és kellemetlen érzés, nem tud tágulni lent, mintha nem is lenne rajtam lyuk. Magamnak is próbáltam, az ujjam sem megy be. Mindig halogatom, hogy foglalkozzak ezzel, időm sincs erre koncentrálni. Megszoktam, hogy szex nélkül éljek. Nyűgnek érzem. A kapcsolatunk elején volt vágyam, sikerült a kielégülés is. Talán mert ritkán találkozunk és rövid időre. Szeretjük egymást, a kölcsönösség és vonzalom megvan. Örültem hogy végre találtam valakit és szeretném ha sikerülne megoldani ezt a problémát. Virág

Kedves Virág! Teljesen megértem, ha halogatja, nincs ideje erre koncentrálni. Ha eddigi életében a szex ilyen szinten nem volt jelen és ráadásul nem is volt még igazán öröme a testi szerelemben, akkor minden ezzel kapcsolatos kérdés nyűgöt, feladatot jelent.

Én mégis bíznék a teste jelzéseiben. Ha ennyire zárt „ott, lent”, ha ennyire nem tud megnyílni, akkor annak – dacára a harminc évnek, vagy a másfél éves kapcsolatnak – nincs még ott az ideje. A testünk hűen tükrözi életünk, lelkünk rezdüléseit; erőszakkal, erőltetéssel nem lehet bejutni az öröm, a gyönyör birodalmába. Ahogy írja is, a távkapcsolat is nehezítheti azt az önmagában is kihívásokkal teli helyzetet, hogy sok év egyedül berendezett élet után hogyan ismerkedik meg valakivel, hogy kezd kapcsolódni – testi, lelki, intellektuális szinten egy másik emberhez.

Kicsit jobban kellene ismerni a kapcsolatukat ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a barátjával melyek azok a dolgok, amelyekben egyeznek; a szerelem, kölcsönösség, vonzalom és az együtt töltött idő elegendő-e ahhoz, hogy együttléteik alatt kialakuljon az az intimitás, amelyben biztonságban elkezdheti a testét szépen lassan feltárni ebben a szerelemben. Úgy tűnik, hogy most épp ezek a dolgok vannak válságban.

Amikor nincsenek együtt, akkor hogyan kommunikálnak? Tudnak bensőséges, intim beszélgetést, levelezést egymással fenntartani? Azt képzelem, hogy a megismerkedést követő kezdeti időszak alatt elegendő volt a vágy és vonzalom ahhoz, hogy elkezdjék egymást a szó átvitt és szoros értelmében kívülről felfedezni. Most egy újabb fázisba lépnének, de ehhez már többre van szükségük. De mi minden kellhet most ahhoz, hogy elkezdhessen megnyílni, nemcsak a teste, de a fantáziája, kíváncsisága a továbblépéshez? Intimitás, bizalom, biztonság? Játékosság, csábítás, pozitív visszajelzések? Bátorítás, inspiráció? Közös élmények, sokféle ponton a kapcsolódás? A távolság ellenére általában tud a barátja jól jelen lenni; támogatón, megértőn, de magabiztosan, jófajta erővel, hogy könnyebben sikerüljön átlépni a félelmein? Mi lenne, ha mindezt nem problémaként látnák, hanem egy új, izgalmas kaland kezdeteként?

A szexben minden ismeretlen lépés valami furcsa keveréke a vágynak, kíváncsiságnak és az ebbe kevert izgalomnak, félelmeknek. Szerencsés esetben az első kettő segíthet át bennünket nehéz lépéseken. A testi érzetekkel kapcsolatban én ugyanígy lépegetnék, apránként. Lenne kedve talán mégis időt áldozni önmagára? Egyedül, biztonságban? Végül is olyan ez most, mint a gyermek első lépései, a testi szerelembe vezető út első lépései. Ez önmagunk megismerésével és önmagunk szeretetével kezdődik. Ennek érdemes megadni a módját! Ezt el lehet kezdeni akár először a napi testápolás kapcsán: megállni a tükör előtt, megnézni, megérinteni saját testét. Mint talán anno gyerekkorában: felfedezni minden testtájékot, kísérletezni finom, vagy erősebb érintésekkel: mi esik jól, mi kevésbé, és mi indít el egy olyan bizsergést, amely vezeti a kezét, fantáziáját tovább. Időzzön el nyugodtan hosszan a szeméremtájékon, és a teste más erogén zónáinál! Ne ijedjen meg a fájdalomtól sem! Lehet, hogy az valójában egy addig ismeretlen, erősnek tűnő érzés. Figyelje, hogy a teste mire hogyan reagál, hogyan indulnak a nedvei áradásnak, hogyan akar majd a hüvelye bármi direktebb érintést. Milyen az, amikor nem behatolsz, hanem beengedlek? Ez fontos különbség!

Ahogy írja is, szex nélkül is lehet élni. Ez nem egy feladat, hanem lehetőség valami jó, valami izgalmas megtapasztalására! Ha saját testével, vágyaival, erotikájával már nagyobb barátságban van, az sokat segíthet abban, hogy amikor végre együtt tudnak lenni, az addigra felgyűlt vágyak erejével, egymást várva, inspirálva tudjanak tovább „ismerkedni”. Nem sietnek sehová, ne frusztrálják egymást, hanem tartsák és élvezzék ki azt a tempót, amit a testük diktál!