Barátnőmmel 11 éve vagyunk egy pár. Kezdetben fizikai fájdalommal jártak az együttlétek, ezt próbáltuk orvosolni, pettinggel, vagy másképp. Most maximum havonta ha összebújunk. Ez nagyon kevés, amitől én borzasztóan szenvedek. Őt nem zavarja, vagy nem mutatja. Szeretem őt. 9 éve kezdett el fogamzásgátlót szedni, ekkor kezdett el csökkenni vágy benne. Nem hitt nekem, hogy a gyógyszer miatt. Azóta is ugyanaz a gyógyszer, ugyanaz a 2 napos libidó. Neki nem a szex hiányzik,  hanem lelkiismeret furdalása van. Ettől én érzem magam rosszul, azt érzem, csak magára erőlteti. Már én sem nagyon kezdeményezek. Szeretném összekötni vele az életem, de attól félek, így nem fog menni. Odaadó vagyok, dolgozom, kiveszem a részem a házimunkából. Romantikában sincs hiány, de többet már nem tudok tenni. Teljesen tanácstalan vagyok, min és mit kellene változtatnom?

A nők vágya egy igen bonyolult szerkezet, ezerféle dolog játszhatott közre abban, hogy az évek során így alakult a szexualitásuk. Már csak a levél információi alapján is, sok aprónak látszó körülmény „dolgozott” a vágy ellen; a kezdeti (természetes) nehézségek, a fogamzásgátló, és később meg már a kölcsönös frusztráció, bűntudat, a rossz érzések is észrevétlen, de annál makacsabbul férkőztek be a testünkbe, lelkünkbe. A legnehezebb ilyenkor azt kimondani, hogy egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy elég a mérhetetlen szeretet, szerelem, odaadás, amit próbál a barátnőjének biztosítani. Ez nagyon fontos alap, erős motiváció ahhoz, hogy dolgozzanak a kapcsolatért, de a vágy sokszor egészen más, fura, paradox logikák mentén működik. Van, hogy pont elutasításra, hiányra, távolságra, feszültségre van szüksége ahhoz, hogy erőre kapjon. Nyilván jó lenne többet tudni arról, hogy milyen mintákat hoznak a családjaikból; milyen gátlások, félelmek, tiltások, üzenetek jönnek a múltból, amelyek tudattalanul is hatottak abban, ahogyan kettejük intimitás-nyelve alakult. Mint ahogy az is lehet, hogy olyan családból jön a barátnője, ahol nem volt a szex, az erotika, vagy az intimitás sosem prioritás, vagy más módokon működött, ezért nem hiányzik. Nyilván most már az évek során kialakult kölcsönös rossz érzésekkel is kell kezdeni valamit, én ezt látom a nagyobb feladatnak. Különösen, ha közös jövőt szeretnének, én lehet, hogy most azt ajánlanám, hogy próbáljanak meg több teret, több én-időt beiktatni az életükbe. Lehet, hogy még az ideiglenes fizikai távolságot is megkockáztatnám. Hogy legyen ideje mindkettejüknek újra teret, figyelmet adni a saját vágyaiknak, hogy megszűnjenek az ismétlődő, mindent felemésztő rutinok, hogy elkezdjenek egymásnak újra hiányozni. Ez segíthet mindkettejüknek azt is végiggondolni, hogy maga a szex hogyan esne (esett volna) igazán jól, milyen örömre, gyönyörre vágynának. A múlt feltárásához, az önismereti  munkához egy segítő szakember is adhat támogatást, jó kérdéseket, külső szemet. Indulásképpen mindenképpen ajánlom Esther Perel Szeretkezés fogságban című könyvét, sok konkrét példával szolgál arról, hogy hogyan működik a vágy intim kapcsolatainkban.