“Tart egy pár éve már azt hiszem. Nem élesek a határok. Nem tudom hova visz. Nehéz szülés. Nem tudom meddig tart, mikor lesz vége.”

Így kezdődik a klimaxblog, amire egy ismerősöm nemrég hívta fel a figyelmem. Nemcsak, hogy információ, de annyira kevés jó beszéd, párbeszéd, saját történet van erről a témáról. Nagyon megörültem, ahogy beleolvastam és azt éreztem, igen, mennyire is hasonlóan gondolkodunk. Nekem az életem sok változása, átmenete volt vajúdás, szülés. Nemcsak én gondolom így.

” (…) testi, lelki változások, lelki hullámzás, fájdalmak, örömök, embert próbáló testi terhelés, kapcsolódás a belső hangokkal, haladás, elengedés, önfeladás, önátadást, felszabadulás. Masszív, kiszámíthatatlan kaland, ugrás az ismeretlenbe, sodródás, áramlás a nagyobb erőkkel, gyötrelem és extrém sport. Befelé és lefelé végtelen. Sötét és sűrű. Kifelé szellős, levegős, tágas, szabad, szintén végtelen.”
A társadalom ezt klimaxnak hívja, bár nekem sokkal inkább hasonlít a terhesség és a szülés megélésére. Olvassátok, és ha van saját történetetek, annak is van tere, osszátok meg! Nagyon fontos!

Klimax, klimaxom, kimaxolom