Húsz év múltán
Meglepetés magazin – szexrovat | 2016.október
21 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, szerelemből mindjárt lett egy kislányom. Férjem nem volt gyerekközpontú, lányommal se igazi a kapcsolata. Akartam testvért, hallani se akart róla. Több évi vágyakozás után, ha neki nem cél a családalapítás (ami nálam két gyermek) úgy döntöttem, kilépek és olyan partnert keresek, akinek a vágyai egyeznek az enyémmel. Ekkor észhez tért. Újrakezdtük, most már közösen szerettünk volna gyereket. Nem védekezünk, de nem maradok terhes. A 20. házassági évfordulót ünnepeltük, mikor kiderült, hogy jóideje megcsal. Sőt, ők ketten megtervezték, hogy lesz egy gyerekük, bár engem nem hagy el. Ez övön aluli volt. A házaséletünk két éve nem olyan, mint rég, hiányzik belőle a tűz. A férjem érzéketlennek (bár ez végigkísérte a házasságunkat) tarja magát. Nem szeret csókolózni, ölelkezni, csak a gyors meneteket. Fáradt ahhoz, hogy alaposabb legyen. Most meg ez a megcsalás! Már nem érzem magam nőnek. Azt fontolgatom, hogy elengedem. Vagy meg lehet gyógyítani, ami elromlott???
Mit jelentene a gyógyítás ebben a kapcsolatban? Meddig kellene „visszamenni”? Honnantól lehetne „tiszta lappal” újrakezdeni? Én több ponton éreztem azt, hogy nincsenek és a múltban sem voltak egy hullámhosszon. Életük sok fontos közös történésében nem voltak szinkronban; a lányuk érkezésénél, a következő babára vágyva, és mintha a szexuális életük folyamatosan mutatta volna is mindezt. Másra vágytak a szexben is, más volt tempó is, a férje meg is kereste a pótlást ahhoz, ami neki hiányzott. Nyilván most túlsúlyban vannak a problémák, talán ezért érzem, mintha több lenne kettejük között a nemegyezés, a távolság, mint a kapcsolódás. A végső kérdésre a választ az tudná megadni, ha kiderülne, mi minden van kettejük között húsz év után, ami valóban közös. Mi tart össze bennünket, mint közös lányunk szüleit? Mint társakat, mint barátokat? Mi mindent szeretünk valóban együtt csinálni? El tudjuk-e képzelni, hogy a kapcsolat férfi-női oldala is újraépülhet? Ön vágyik a férjére, mint szeretőre? Ezek alapvető kérdések ahhoz is, hogy egyáltalán érezze, merre szeretne, tudna elindulni saját nőiségének újraépítésében is. Lehet – hogyha már megfogant a gondolat – lenne értelme az elengedésnek. Ha csak időlegesen is, de a távolság segíthet tisztában látni, érezni önmagukat, egymást, a kapcsolatot. Ráadásul lehetőséget adna arra is, hogy friss forrásokból tudjanak megújulni, önmagukra figyelni és megtisztulni a közös múlt sérelmeitől, nehézségeitől. Mindezek mellett én keresnék egy párkapcsolati segítőt, aki külső szemmel segíthet meglátni, tisztázni a dolgaikat.