az írás egy másik, teljes változata a HVG Nők 2016 novemberi számában jelent meg

A hétköznapok, feladatok, problémák, logisztika, stressz, vagy épp a napi monotónia nem éppen vágykeltőek. A napi huszonnégy órányi tennivaló észrevétlenül távolít el minket az intimitástól, a minőségi szextől. Nincs rá tér, lehetőség, idő, energia. Valami mindig fontosabb, sürgősebb, egy idő után teljesen megfeledkezünk arról, hogy mire is vágyott volna testünk-lelkünk. Tudjuk egyáltalán mire vágyunk?
Vajon, ha most véletlenszerűen megkérdeznénk harminc feletti, elsősorban családos férfiakat és nőket arról, hogy az elmúlt héten hányszor, milyen típusú és minőségű szexuális élményben volt részük, milyen válaszokat kapnánk?

Kedves olvasóm! Ha te hiányolod vagy kevesled a szexualitást az életedben, próbálj meg eljátszani néhány kérdéssel!
Az elmúlt héten mennyi időt töltöttél a neten pucér képek nézegetésével? Mennyi erotikus fantázia futott át vagy időzött fejedben hosszabban? Ezekből mennyit valósítottál meg enkezeddel, szerelmetes hitveseddel vagy épp titkos szeretőddel? Hányszor szeretkeztél az elmúlt héten? Mennyi érzéki kalandban, ártatlan flörtben, vagy intim összebújásban volt részed? Meg tudnád ugyanezeket a kérdéseket partnered, párod, férjed, feleséged nevében is válaszolni? Mi derülne ki abból, ha esetleg összevetnétek kettőtök válaszait? Kinek mi hiányzik? Hiányzik-e bármi is annyira, hogy érdemes legyen tudatosan dolgozni azért, ami már nem jön automatikusan? Hiányzik egyáltalán a szex, vagy csak nem akartok „bénának” látszani a külvilág szemében azzal, hogy vállaljátok, kösz, tulajdonképpen mi jól megvagyunk szex nélkül is?
Nincsenek jó vagy rossz válaszok, a kérdések azonban segíthetnek abban, hogy elkezdjünk magunkra figyelni. Mert amikor az apránkénti lemondások, félretett vágyak összegyűlve és felerősödve, egyszercsak mindent felborítva, látszólag a semmiből felbukkanak, akkor mindenki meglepődik… Mi történik? Felborult az egyensúly. Vagy eleve nem is volt köztünk szexuális összhang, csak ez nem látszott? Hol vesztettem el a fonalat? Tényleg, mit tett velünk a sok év együttélés? Mi történt velünk, miközben sorra születtek a gyerekek? Tetszem még? Neki, vagy másoknak? Egyáltalán én mit látok reggelente a tükörben?
Libidó, vágy, potencia
Számomra a nemiség nem más, mint az örömre való képesség, ami a vitalitás és kreativitás alapja. A szexualitásunk minősége viszont alapvetően függ a belső egyensúlyunktól, az önkiteljesedésünktől, hogy mennyire találjuk meg maradéktalanul az örömünket abban az élet(helyzet)ben, amelyet választottunk.
Ha a környezetünk, munkánk, élethelyzetünk nem biztonságos, az alapvető egzisztenciális szorongást gerjeszt, ha pedig állandó stressznek, fáradtságnak vagyunk kitéve, az férfiaknál és nőknél egyaránt okozhat libidócsökkenést, potenciazavart vagy orgazmusproblémát. Mindehhez sokunknál – akár negyvenen bőven túl is – hozzájöhetnek a gyerekkorból hozott, feldolgozatlan traumák, hiányok, amelyek sérülékennyé, ingataggá tehetik az önértékelésünket, érzelmi stabilitásunkat. Ezt az amúgy is kellően bonyolult képletet bonyolítják a különféle női és férfi szerepelvárások. A mi kultúránk már gyerekkorunktól nem arra nevel, hogy saját preferenciáinkat tanuljuk meg felismerni, követni, megélni és érvényesíteni. Ehelyett különféle szerepekben tanulunk meg jók lenni. Ám épp a szexben megélt valódi élményeink (sokszor kudarcaink) jelzik pontosan, ha az elvárt szerep és az egyéni vágyaink valójában nem találkoznak. És nemcsak a nőket zavarja, hogy egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelniük. A férfiak éppúgy – ha talán reflelktálatlanul is, de szenvednek a rájuk vonatkozó szerepelvárásoktól.
Szinkronban
A szex legtöbbünknél függvénye életünk más folyamatainak, ugyanazon az energiakörön van, amelyen a kreativitás, alkotás, a munka, vagy éppen a szülőség. Sokszor élem meg azt, hogy jó egyensúlyban mindre együtt van szükségem ahhoz, hogy jól legyek, ezek együtt energetizálnak, erősítik egymást. Ugyanakkor nem mindig van módunk egyforma teljességgel mindet megélni. Egészséges szexuális önismeret és őszinte kommunikáción alapuló párkapcsolat esetén nem is jelent feltétlenül problémát, ha a szex éppen nem az első helyen van. Építem a karrierem, gyereket szülök, önmegvalósítok, pénzt keresek, költözködöm, a családom ügyeit intézem, túlélek. Majd újra teret tudunk engedni a szexnek is, amikor eljön az ideje.
De mikor válik mindez problémává? Mikor érzem azt, hogy feszültség van köztünk? Hogy hiányzik? Egyáltalán mi hiányzik, szexuális energiáim levezetése, erotikus vibráció, intimitás, szenvedély? Nekem nem is annyira az a kérdésem, hogy van vagy nincs szex, hanem, hogy szex ügyében szinkronban vagyok-e? Saját magammal? A partneremmel? Tudom-e az okát?
Hol van a kapcsolatban megújulási képesség?
Életünk időről időre hozhat olyan helyzetbe, amikor számot kell vetnünk saját vágyainkkal, elvárásainkkal, lehetőségeinkkel. Egy kapcsolatban ez a párkapcsolat felülvizsgálatával szükségszerűen együtt jár. Folyamatosan változunk, de sokszor vagy a lehetőség, vagy a szükséges bizalom, intimitás vagy az együtt-fejlődés potenciálja hiányzik egy kapcsolatból ahhoz, hogy ezeket a változásokat képesek legyünk épp azzal az emberrel megosztani, akivel egyébként az ágyunkat megosztjuk. Sokunknak az is nehéz feladat, hogy az évek során kialakult közös rutinból a csak a saját magunkra vonatkozó ügyeket képesek legyünk kívülről látni. Egyáltalán nem könnyű azzal szembesülni, hogy a kapcsolat már egyáltalán nem olyan, mint az elején. Arra különösen félelmetes gondolni is, hogy talán kiderül, hogy én már valaki más vagyok, mást akarok? Mi lesz a közösen felépített életünkkel? Mi lesz a házzal, a hitellel? Mi lesz a gyerekekkel? A válasz ilyenkor többnyire a csend. A nem szexelés talán még mindig jobb, mint a rossz szex. Minthogy ez utóbbi megkerülhetetlenül, a maga testi valójában jelzi, hogy nem jó, itt valamit bizony tenni kell.
Milyenek voltunk a „régi önmagunkként”? Hogy működött a szex a múltban? Hogyan indult a kapcsolatunk, volt-e esetleg törés, ami lehűtötte, elhangolta közöttünk a szexuális szálat? Most miből építkezünk, mint férfi-nő kapcsolat? A férjem barát, társ, apa, de vágyakat, szerelmet ébresztő férfi is? Vannak az életünk más területein feszültségek, konfliktusok? Érdemes folyamatában látni a kapcsolatot, így derülhet ki, vajon kezdetben a szerelem nem engedte látni kettőnk közötti különbségeket, és alapvetően különbözünk? Vagy azokat az inspirációkat kell keresnünk, amelyek az életünket általában is, de a szexben is újra fel tudná tölteni motivációval, energiával?

Minden pár máshogy működik. Mi például az intim együttléteinkben sokat beszélgetünk, így a szexre szánt időink nemcsak intimek, hanem mindenféle felgyülemlett stresszt is oldanak bennünk. A legnehezebb feladat mégis, azt hiszem az, hogy hogyan lehet a vágyat újra aktív üzemmódba hozni.
Hol az én vágyam?
Elsősorban nőkkel dolgozva tapasztalom azt a kulturális sajátosságot, hogy nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy vágyaink legyenek. Gyakran a legegyszerűbb vágyainkat sem vesszük észre, vagy ha igen, hatékonyan nyomjuk el őket. Kedves olvasóm, Ön figyel a vágyaira? Megteszi, hogy kivonul a családi nyüzsgésből csak azért, mert épp egy forró fürdőre, egy jó könyvre, futásra, alvásra vagy épp fergeteges bulizásra vágyik? Talán itt kezdődik a vágy ábécéje, hogy aztán eljusson az ennél sokkal rafináltabb, akár pírkeltő vágyakig. Amikor arról kezdhetünk beszélgetni, hogy egy anyának, apának, házasságban élő felnőtt embernek is vannak olyan vágyai, amelyek nem feltétlenül egyeztethetők össze a család és házasság klasszikus eszményével. Azokkal mit tudunk kezdeni?
Adj nekem több teret!
Érdekes azt látni, hogy az „adj helyet magad mellet” hogyan fordul az évek során az ellenkezőjébe. Talán magunk számára is furcsa azt felismerni, ha úgy érezzük, több privát térre, időre, levegőre, távolságra van szükségünk. Már nem szeretem eléggé a másikat? Erről egyáltalán nincs szó. Egyszerűen szükségünk van arra, hogy a közös élet, az összezártság, az évek során szinte összenőtt személyiségünk visszanyerje a kontúrjait. És, éppen a vágy természete miatt is: ahhoz, hogy valakire újra vágyni tudjak, szükségem van legalább három lépés távolságra.

(…) a teljes cikket a HVG Nők különszámban olvashatod.