Esther Perel Szeretkezés fogságban (Mating in captivity) című könyvéből kezdem el összegyűjteni azokat a gondolatokat, amelyekkel rezonál, amit magam és klienseim életében tapasztalok és amelyek engem is továbbgondolásra, írásra inspirálnak.

Esther Perel belga származású pszichoterapeuta, nyolc nyelven beszél, New Yorkban él. Húsz év terápiás gyakorlata során számtalan kultúrával, történettel találkozott. Akárcsak engem, foglalkoztatja a vágy dinamikája, a hosszú távú párkapcsolatok belső mechanizmusai.

Olvassatok velem!

“A szerelem modern ideológiája időnként összeütközésbe kerül a vágy erőivel. A szerelem a közelség, kölcsönösség és egyenlőség légkörében kap lángra. Arra törekszünk, hogy megismerjük a szeretett személyt, hogy minél közelebb tudjuk magunkhoz, és csökkentsük a közöttünk levő távolságot. Akit szeretünk, azzal törődünk, aggódunk érte, felelősséget érzünk iránta. Néhányunk számára a szerelem és a vágy elválaszthatatlan. Sok más emberben azonban az érzelmi intimitás gátolja az erotikus önkifejezést.”

“…húsz év terápiás gyakorlat alátámasztja azt a meggyőződésemet, hogy a biztonság megteremtésének folyamata során sok pár összekeveri a szerelmet az összeolvadással. Ez a tévedés azonban a szexuális élet szempontjából rossz előjel. Ahhoz, hogy a másikhoz való viszonyunkban fenntartsuk a lendületet, szükség van egy áthidalható távolságra. Az erotikához szükség van az elkülönülésre. Az erotika az én és a másik közötti térben születik meg. Ahhoz, hogy bizalmas kapcsolatot alakítsunk ki a szeretett személlyel, képesnek kell lennünk ennek az űrnek és a belőle fakadó bizonytalanságoknak az elviselésére.” … a vágyat gyakran olyan érzelmek kísérik, amelyek ellentmondanak a szeretetnek. …agresszió, féltékenység és a civódás … a domesztikált szerelem kialakulásának hátterében viszont olyan kulturális elvárások amelyek a szerelmet tisztességessé, egyenrangúvá, biztonságosság, ugyanakkor unalmassá is teszik…”

Horgony és hullám

“Gondoljanak idealistának, de én hiszek abban, hogy a szerelem és a vágy nem zárják ki egymást, legfeljebb nem ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben születnek meg.  Valójában a biztonság és szenvedély két különálló, alapvető emberi szükséglet, amelyek hátterében különböző indítékok állnak, és különböző irányokba mozdítanak minket. Mindnyájunknak szükségünk van a biztonságra és állandóságra, megbízhatóságra, stabilitásra és folytonosságra. Ezek a megállapodásra, fészekrakásra irányuló ösztönök biztonságos talajt biztosítanak emberi élményeink megéléséhez. Szülségünk van azonban újdonságra és változásra is, vagyis olyan teremtő erőkre, amelyek a teljesség és energikusság élményét hozzák az életünkbe. Ez kockázatvállalásra és kalandokra sarkall. Az emberi lét merő ellentmondás, biztonságot és előreláthatóságot keresünk, ugyanakkor változatosságra törekszünk. … mint a kisgyerek:  elszalad, hogy felfedezze a világot, majd visszaszalad a szüleihez, hogy meggyőződjön, ott vannak-e még.”

“… Minden organizmusnak szüksége van a növekedés és az egyensúly időszakaira. Bármely embert vagy rendszert, amely az újdonságok és változások szüntelen hatásának van kitéve, a káosz veszélye fenyegeti, ha azonban túl merev vagy statikus, idővel leáll a növekedése, és alkalmasint meghal. A változásnak és stabilitásnak ez a végtelen tánca olyan, mint a horgony és a hullámok. Felnőtt kapcsolataink is jól tükrözik ezt a dinamikát. Partnerünkben stabil, megbízható horgonyt keresünk. Ugyanakkor azt várjuk a szerelemről, hogy transzcendentális élményt nyújtson, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kilépjünk mindennapi életünkből, szárnyakat kapjunk. A mai párok számára a legnagyobb kihívást a biztonság és előreláthatóság iránti igényünknek és annak a vágyunknak az összeegyeztetése jelenti, hogy izgalmas, rejtélyes és áhítatot keltő élményekben legyen részünk. Vannak emberek, akik könnyen összeegyeztetik a garázstakarítást azzal, hogy megmossák egymás hátát fürdés közben. Vannak akik remekül pajzánkodnak együttt kialakított otthonukban. Össze tudják hangolni a hétköznapit a rejtélyessel. Ez azonban nem mindenkinek megy.”