Már nem vagyok „rossz lány”
Meglepetés magazin – szexrovat | 2016. március
A barátommal elég régóta együtt vagyunk, jól megvoltunk eddig. De mostanában gyakran előkerül a múltunk. Én nem szeretem a témát, de ő erősködik, hogy meséljek régi kapcsolataimról, mondjak minél több konkrétumot, kivel milyen volt. Nekem ez kínos, mert előtte elég vad életet éltem, sok pasim volt, sok mindenbe belementem a szexben is, mindezt éppen az ő megjelenése változtatta meg, mert őt igazán szeretem. Nem szeretném, ha ismerné azt a régi énemet is, pedig tudom, az is én voltam. De már szeretnék szabadulni tőle. Hogyan értessem meg vele, anélkül, hogy megbántanám, hogy már nem vagyok „rossz lány?” Rita
Ha jól értem, az a kérdés, hogy mennyit és hogyan osszanak meg egymással a múltjukból. Leveléből elég egyértelmű, hogy nem szeretne ezekről a témákról beszélni. Itt van egy határ, amit a barátjának végül is tiszteletben kellene tartania. Mindannyian mások vagyunk. Van, akinek fontos a megosztás, ezt is meg tudom érteni. Korábbi kapcsolataink, a múltunk bizonyos értelemben a jelenünk is. A múlt és a jelen eseményei között van egy folytonosság, korábbi döntéseink, történéseink valóban lehetnek fontosak abban, ahogy a jelen életünk alakul. Ez azonban mindenki legszemélyesebb magánügye, és azt kapcsolata, vagy épp az adott helyzet válogatja, hogy ebből mennyit, mit, mikor, miért és hogyan akarunk a számunkra fontos emberekkel megosztani. Ebben az esetben az is bonyolítja a dolgot, hogy az előző szexuális kapcsolatok részletei erotikus, pikáns kíváncsiságot is ébreszthetnek, ami kapcsolódhat ehhez a megismerési vágyhoz is, de lehet csupán egyfajta természetes izgalommal teli kíváncsiság is, ami kifejezetten a szexszel kapcsolatos. Én lehet, hogy azt mondanám el neki, hogy miért akarom az életemnek ezt a szakaszát lezárni, mik voltak annak az életszakasznak a tanulságai és miért nem akarok erről többet beszélni. Én azt próbálnám megerősíteni benne, hogy mindez nem ássa alá a kettőnk közti bizalmat, az őszinteséget, szeretetet, ez nem elhallgatás, nem ellene szól. A „nem” elfogadásában segíthet a barátjának, ha érti az okokat. Ezen túlmenően viszont az erősködés az erőszak egy finomabb formája, ezen nem szabadna a barátjának megbántódnia. A másik szeretetének és elfogadásának sokszor kritikus pontja, hogy tudjuk meghallani a nemeket is.