Az emancipált csikló esete az orgazmussal
Tizennégy éves voltam. Első szerelmemmel álltunk az ablaknál és figyeltük, mikor ér haza apám a munkából. Amikor a kocsi a ház elé kanyarodott, szaladtam haza, mintha mi sem történt volna. Az idő, a vágy, a szerelem összesűrűsödött ezekben a pillanatokban. Így talált meg az első orgazmus; állig felöltözve, a radiátor rácsaihoz nyomódva, váratlanul. Mostani fejemmel talán már jobban értem a „receptet”, hogy a tiltottság és stressz ellenére, ott és akkor – a radiátoron túl – mi minden kellett nekem ehhez a testi élményhez. Ez a kapcsolat biztonságos volt. Én kíváncsi voltam, ártatlan és nyitott. Mindketten őszinték voltunk. Kölcsönösen szerettük, tiszteltük egymást. A szex sem volt bűnös dolog. Ez volt a feltétele annak, hogy merjem beleengedni magam bármibe, amit a testem és a lelkem kíván. A helyzet, a körülmények tették lehetővé, hogy megbízzam a testemben, hogy át merjem adni neki az irányítást. Az orgazmus katarzis volt. És jelezte, hogy igen, ebben a kapcsolatban minden oké.
A szex mindig, mindenkivel más
Most arra kérlek, kedves olvasóm – legyél nő vagy férfi – tedd le egy pillanatra, amit most olvasol! Bárhol is vagy – metrón, kávézóban, vagy épp rohangászó gyerekeid között – hunyd le a szemed és próbáld meg felidézni, hogy a te életedben milyen állomásai voltak az erotikának, testiségnek, szexnek! Mi volt, milyen volt az első szexuális élményed? Hányféle első élményed volt? Hogy fedezted fel, kezdted el megismerni a tested? Mikor, hogyan talált meg először és aztán később a gyönyör? Kiktől mit tanultál? Mikor mit tudtál meg magadról? Mikor, mibe, miért mentél bele? Mert akartad, vágytad? Mert kíváncsi voltál? Mert meg akartál felelni? Vagányságból, mert ettől menőbbnek érezted magad? Volt olyan, hogy feladatnak élted meg a szexet? Vagy, hogy ezen keresztül vezetett az út ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek? Volt, hogy csak azért csináltál valamit, hogy a másiknak jó legyen? Volt úgy, hogy a szex igazából pótlék volt, vagy gyors és hatékony eszköze valamilyen frusztráció levezetésének? Hány olyan alkalom volt, amiről nem is lehetne megmondani, hogy miért, csak mert ez volt, akkor és ott, a dolgok szokásos rendje? Hogyan láttad, szeretted magad ezekben a helyzetekben? Melyik milyen volt? Elmentél? Élvezted?
Sokaktól hallom, hogy hiányzik az életükből az orgazmus, a gyönyör, hogy valami nem stimmel a szex körül. Kérdés, hogy mennyit tehetünk mi magunk azért, hogy ez megváltozzon és azt vajon a testünk fejlesztésével, a párkapcsolatunkkal vagy az életünk megváltoztatásával tudjuk-e elérni. Betty Dodson Orgazmus két személyre című könnyvében írja, hogy a legtöbb ember túlontúl elfoglalt ahhoz, hogy elegendő időt töltsön a szex élvezetével. Ha az élvezetre is kevés jut, akkor vajon mennyi marad arra, hogy időről időre ránézzünk, hogy épp hol is tartunk saját szexuális utunkon: látjuk-e, megéljük-e testünk, lelkünk változásait? Hogy adott esetben ennek fényében tudjuk keresni, hiányolni az életünkből az orgazmust, a katarzist, az izgalmat, a jobb szexet.
Én és a testem
Eve Ensler méltán világhírű Vaginamonológok című könyvének nemcsak abban rejlik az ereje, hogy nők nyíltan, tabukat nem ismerőn legtitkosabb fantáziáiról, legrejtettebb félelmeikről beszélnek, de hogy erről a testük mesél. A szex, a gyönyör, a vágy kétségtelenül testi élmény, azonban az, hogy hogyan vagyunk a testünkben, hogy viszonyulunk hozzá, mennyit tudunk róla, messze nem független a neveltetésünktől, a tásadalmi és kulturális környezettől, amiben élünk. Nem véletlen ilyen titokzatos, és nehezen megfejthető az orgazmus, a nyugati szexualitás „grálja”, mert összesűrűsödik benne mindaz, ami az emberi szexualitás lényege; olyan fiziológiai, lelki és pszichés folyamatok összjátéka, amelyben ezek finom egyensúlya számtalan környezeti tényezőtől is függ. Sok nővel találkozom, akik időlegesen vagy tartósan, partnerrel vagy egyedül sem tudják az orgazmus élményét átélni. Sok férfi szenved attól, hogy túl korán elélvez vagy nem képes merevedésre. Az esetek kilencvenkilenc százalékában az a kérdés, hogy mi a baj velem, mit kell tennem, hogy jól működjek. Miközben nem a testünk működik rosszul. A testünk csupán jelzi, hogy nem jó együtt az életünk, nem tetszel eléggé, nem működik a kémia, nem bízom benned, vagy magamban, stresszelek, vagy félek, hogy gyerek lesz belőle. Mikor mi. Nem a testünkkel van a baj, mi nem hisszük el az üzeneteit, mintha az az autónk vagy a mobiltelefonunk lenne. Pedig a testünk mi magunk vagyunk.
Te mikor szexelsz?
Kétségtelenül sokat segíthet a szexualitás felszabadításában – egyúttal közelebb hozhatja a hőn vágyott beteljesülést is, ha kicsit szabadabban közelítünk az érzékekkel megtapasztalható testi gyönyörökhöz. A testünk mindig jelez; ha fázik, ha éhes, ha fáj, ha figyelmet vagy törődést követel – és bajok esetén az orvoslást legtöbbször meg is adjuk neki. Az élvezetek esetében már kicsit ellentmondásosabban viseltetünk; mintha az örömökhöz való jogunk nem minden esetben lenne helyénvaló. Pedig ahogy megvan a kulináris örömökhöz, sporthoz, masszázshoz vagy épp egy jó fürdőhöz a jogunk, épp ugyanilyen legitim testi öröm az ölelés, az érintés, és az erotika számtalan formája. Akinek nem inge, ne vegye magára, de kérdezlek ismét kedves olvasóm, élsz-e te mindig ezzel a jogoddal? Vagy van, hogy úgy érzed, kedved ugyan lenne egy kis erotikához, de nem mész az öröm után, mert itt és most nem illő, nem alkalmas, nem szokás, vagy mert épp bizonyos morális megfontolások is szóba jönnek? Vagy mert csak egy teljes és bonyolult szexes koreográfiában gondolkodol és nem érnéd be csupán egy kis ínyencséggel? Abban is sokszor rejlik nehézség, hogy sokan nem tudjuk szétválasztani a nyugati romantikus párkapcsolat ideáljából fakadó elvárásunkat, miszerint a szexuális örömök mindenképp szerelmi érzésekkel kell, hogy párban járjanak. Nem kis feszültség fakadhat abból is, hogy fiúk és lányok neveltetésben rejlő normái is igencsak eltérő válaszokat kínálnak e kérdésekre.
Fülem mögött a kispolcon
Kultúránk és a média üzenetei szomorúan szegényes és leegyszerűsítő képét nyújtják az erotikának és így a szexuális testnek is. Pedig ahogy az életünket, a testünket is láthatjuk sokkal nyitottabban, az erotikus érzetek egyáltalán nem kellene, hogy csupán a genitáliákra korlátozódjanak. A vaginális orgazmus mítosza is még tartja magát, ezzel ráadásul a nemek közötti hatalmi egyensúlytalanságot is erősítve. A legtöbb, orgazmussal kapcsolatos szakértői válaszban még ott tartunk, hogy a csiklót, mint a női gyönyör szervét kell emancipálnunk, ahhoz, hogy egyszer aztán eljuthassunk odáig, hogy kimondjuk: a szexualitás igazságai nem tudományos kategóriákban rejlenek, hanem teljesen egyénfüggőek. Igen, minden nő és férfi maga kell, hogy felfedezze saját testét, saját gyönyörének működését. Ehhez mindenkinek joga van, ezért mindenki maga felelős. Ez kétségtelenül sok időt és figyelmet igénylő kreatív feladat. Viszont alapvető feltétele is annak, hogy örömteli és biztonságos szexuális életet élhessünk. Nem várhatom a másiktól, amit magam sem tudok. Ezért meghatározó, hogy mi magunk mennyire ismerjük, tudjuk – nem a biológián tanult általánosságokat, hanem saját testünk működését. Ezt az egyszerű hüvelykujjszabályt tartva ugyanis egyszerre két dolgot is elérhetünk: egyrészt sokkal gazdagabb, sokfélébb testi gyönyörben lehet részünk, másrészt sokkal biztosabban tudjuk hogy mikor mennyit akarunk, hol húzzuk meg a határokat.
Kontrol vagy erő?
Sok nőtől hallom, hogy azért nem képes igazán élvezni a szexet, mert fél elengedni a kontrollt, átadni magát a helyzetnek. A „nemet” mondást szexuális nevelés óráinkon külön gyakorlatban tanítjuk fiatal lányoknak és fiúknak. Ha van egy finoman hangolt figyelmem a testem felé, akkor érzem, tudom azt is, ha valahol elég, ha valahol meg akarok állni. És ez azt is jelentheti, hogy „kevesebbel” is beérem, mert pont olyan izgalmas tud lenni egy biztonságos csókolózás, mint egy szorongással vegyített talán még túl korai szeretkezés. Vágyaim, testem igényeinek ismerete és felvállalása olyan magabiztosságot, erőt is ad, ami a kontroll kérdését egészen más megvilágításba helyezi. Nem szabályokat szabok előre, hanem az adott helyzetben tudok jól reagálni. Ahhoz lehetne talán hasonlítani, mint amikor valaki jól tud evezni, ezért rá meri bízni magát a folyó sodrására, tudva, hogy az adott helyzetben tud majd biztonságosan reagálni. Sokszor érzem azokon a látszólag jó párkapcsolatban élő nőkön is, akik csinálják, de nem élvezik a szexet, hogy valójában hamis igeneket mondanak. Belemennek egy helyzetbe, ami számukra rossz, de legalábbis nem jó, ezáltal a kontrollt kvázi saját magukon gyakorolják. Fejben valahol máshol járnak, a testükkel pedig hagyják, hogy megtörténjenek dolgok. Ez sokszor jó stratégiának tűnik, hisz olyan vagyok, amilyennek látni szeretnének, nincs konfliktus, de valójában ez sem nem biztonságos, és a partnerünk meg pontosan érzi, ha nem őszinte vágy motiválja a dolgokat. Miközben nagyon sok férfitól és nőtől hallom azt a véleményt, hogy a vágyait ismerő és kommunikáló nők az igazán szexi nők.
Férfi, nő – testünk a társadalomban
A szexuális elfojtás a társadalom ellensége – írja Betty Dodson a már idézett Orgazmus két személyre című könyvében. Testüket ismerő és szexuálisan tudatos fiúk és lányok fel lesznek készülve a partnerszex élvezetére. A nők így ritkábban esnek áldozatul, mert van önbecsülésük és közölni tudják a véleményüket. A fiúk, akik magukon gyakorolják az ejakuláció irányítását, olyan szexuális magabiztossággal teli férfiakká lesznek, akik kevésbé hajlamosak az erőszakra. A saját szexuális érzéseit ismerő nőknek és férfiaknak jobb a társadalmi beilleszkedésük, a szexuális frusztráció csökkenésével javítják életminőségüket. Amint elkezdjük lebontani azokat a gazdasági, társadalmi és szexuális egyenlőtlenségeket, melyek fenntartják nők és férfiak között a kettős mércét és a nemek közti hatalmi harcot, jóval őszintébbek leszünk és a szexet sem fogjuk többé manipulálásra vagy más eszközként használni. Ha nem tekintünk minden szexuális együttlétet a férfiasság vagy nőiség próbájának, egyszerűen ellazulunk és a gyönyörért élvezzük a szexet. Ezek elég távoli ideáknak tűnhetnek, de mégis, ha apránként elkezdenénk lebontani a nemek közötti határokat, az sokat mozdítana azon, hogy a partnerszexet örömteli játéknak éljük meg, amely a jelen pillanaté és nincs követelése a jövőben. Minden szexuális együttlétnek más a ritmusa, nincs egyetlen helyes mód, ha még a szexuális fantáziát is hozzáadjuk, a variációk száma végtelen. Így sokkal több terünk nyílik a szexualitás terén is újabb és újabb minőségek megtapasztalására.
Ajánlott irodalom
Betty Dodson, Orgazmus két személyre (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2006)
Valerie Tasso, A szex antikézikönyve (Budapest, Korona Kiadó, 2008)
Eve Ensler, A vagina monológok (Nyitott Könyvműhely, 2010)
Elisabeth Davis, A női szexualitás (Jaffa Kiadó, 2009)
Paul Joannides, A nemi örömszerzés enciklopédiája (Athenaeum Kiadó, 2007)