Anyaság vagy szex? – az írás egy rövidebb változata megjelent a HVG Pszichológiában | 2012

 A családalapítással az időbeosztásunk és az életünkkel kapcsolatos elvárások átrendeződnek, amivel sokunk számára a szex is mintegy automatikusan háttérbe szorul. Érzéki nőcikből anyukák lesznek, Hódító Lajosokból fáradékony, felelősségteljes vagy éppen gyerektelen nők után kujtorgó apukák. A szex azonban nem szűnik meg azzal, hogy gyereket vállalunk. Sőt. Jó esetben halálunkig is elkísér bennünket. Hogy milyen minőségben, az azon is múlik, hogy mennyi figyelmet, időt, és energiát szánunk gondozására.

A szex

De kinek mit jelent a szex? Nemrég egy fiatal anya járt nálam. Azt fogalmazta meg, hogy nem szeretné, ha ellaposodna a házassága, azért menne tönkre valami, mert a férjével nem rendszeres a szexuális életük. Külön figyelmet fordít arra, hogy együtt legyenek, még akkor is, ha szíve szerint egy jó könyvet olvasna, ha valójában nem is igazán okoz örömet számára az együttlét. A szex ennek a nőnek feladat. Egy női csoportomon egy háromgyerekes anya viszont azt mondta, hogy számára a szex nemcsak örömforrás, de az önismeret legjobb eszköze is.

A szex mindannyiunknak mást jelent. Helytől, időpontból, hangulattól, személyiségtől, partnertől függően mindig változik. Éppúgy lehet kaland, egy jó dugás, mint viszonzatlan szenvedély, elmélyült intimitás vagy spirituális egyesülés. Szexelhetünk vágytól fűtötten vagy megfelelési kényszerből; feszengve vagy bódultan, szenvedélyesen. A gyerekvállalást követően is különböző fázisokon megyünk keresztül: mást jelent szexről, párkapcsolatról beszélni közvetlenül a szülést követően, első vagy több gyerek esetén, friss vagy megállapodott kapcsolatban. Nincs értelme a szex különféle formái és fokozatai között rangsort felállítani, hogy melyiknek van abszolút értéke a többi felett. Saját szexuális működésünk megismerése ennél sokkal értelmesebb célnak tűnik. Erre van szükségünk, hogy felismerjük, és merjük megélni például a gyerekvállalást követő nyugalmi időszakokat. Amikor történetesen nem szexre, hanem egy kiadós alvásra, magányra vagy épp valami családtól független önmegvalósításra vágyunk.

Ezért kérdés az is, hogy gyerekekkel bővülve a párkapcsolat mennyi lábon áll még: milyen erőforrásai vannak, milyen más dimenziók „vehetik át” időnként a szex szerepét. Mennyire van közöttünk értő párbeszéd ahhoz, hogy – mondjuk a gyermekágy idején – szerelmetes párunk is – akinek a testében sem vágás, se hormonális vihar – átérezze és megértse, hogy mi is zajlik bennünk. Hogy a szexszünet számára se legyen fájdalmas lemondás. De közben neki is legyen joga megélni saját problémáit. Azt gondolom, ebben kell mindig megtalálnunk az egyensúlyokat. Az érzelmi intimitás, a szeretet, a közelség számtalan módon fenntartható, de ehhez az kell, hogy ne fészkelődjön kettőnk között a szorongás, hogy mégis mi van, ha a szex mégsem jön vissza. Ezt az energiát arra is lehet fordítani, hogy hogyan tudjuk a számunkra legteljesebb életet élni egy kisbaba, gyerekek mellett is.

 

Nő, anya, szerető –  elvárások- szerepek

Anyaként szexuális nőnek lenni sokszor azért is bonyolult, mert ekkor különösen hangsúlyossá válik, hogy szűkebb, tágabb környezetünk, a média, a társadalom mennyiféle elvárást is támaszt különféle női szerepeinket illetően. Ha pontosan nem is tudjuk körülírni, mindenkinek van valami homályos elképzelése arról, hogy milyennek kell lennie egy „jó” anyának. Míg a jó anya – akárcsak a jó csaj, a jó pasi, a jó szerető – önmagában tökéletesen értelmetlen kategória. Hogy ezt a „jóságot” értelmezni tudjuk, legalábbis el kell képzelnünk a szóban forgó anyát egy hétköznap reggel, munkába- vagy játszótérre menet, ügyintézés közben, főzés vagy vita hevében, este fektetéskor, hétfőn vagy vasárnap. Az anya is csak ember, esendő, változó és azt, hogy éppen hogyan viselkedik, nagymértékben meghatározza, hogy ki mindenki van még az adott helyzetekben, társas interakcióinak túloldaldalán. Ezek a fogalmak mégis jelen vannak a gondolkodásunkban. Az anyasággal és más női szerepeinkkel kapcsolatos normativitás jól tetten érhető nyelvi kategóriáinkban és a média nő és anya-ábrázolásaiban. A különféle életmód magazinok végtelen mennyiségben ontják a cikkeket arról, hogy milyen a jó szerető, a jó csaj, a jó pasi, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a társadalom kimondott és kimondatlan elvárásainak megfeleljünk.

„Az anyaságban sokkal több szerepelvárást éreztem, mint korábban. Már a házasság is nagy ugrás volt, de az anyaság az elején nagyon nagy nyomás volt. Legyek otthon, figyeljek a gyerekre, de más meg azt várja el, hogy dolgozzak is, a férjem elvárja, hogy szexeljek vele én meg kibaszottul nem tudok másra figyelni, csak a szoptatásra. Úgy éreztem, hogy generációk elvárása szakadt rám.”

Az anyaság mindenkinek mást jelent, máshogyan van jelen az identitásában. Én a legfőbb feladatnak azt tartanám, hogy az anyaságban minden nő legyen képes szabadon megélni saját pozitív és negatív élményeit és az ezekből levont – és nem a homályos „mások” által diktált – következtetéseket beépíteni saját családi modelljébe.

 

Szex vagy anyaság – biológia és kultúra

Szembeötlő a hasonlóság, ahogyan a szexualitás és az anyaság kereteit a nyugati zsidó-keresztény kultúrkör kijelöli. A szexualitásban és az anyává válás folyamatában például meghatározóak testi történéseink. A társadalom többsége ugyanazzal a kódkészlettel rendelkezik ezek leírására, ami könnyen vezethet olyan félrevezető következtetéshez, hogy azok, akik szülünk gyereket, élünk át orgazmust, logikus, hogy pont ugyanolyan élményt élünk át. Ez a testben manifesztálódó hasonlóság olyan magyarázó elvekhez vezet, mintha a szexualitás és az anyai ösztön valójában társadalomtól és történelemtől független, természetes, biológiailag determinált és univerzális lenne. Miközben gyakorló anyák tapasztalatai sokkal inkább arra mutatnak, hogy az anya-gyermek viszonyban is olyan érzelmek vannak, mint bárhol másutt – szeretet, gyűlölet, közöny, az esetektől függően különböző arányban.

 

A szexuális anya

Az anya szexualitása tabu. Pornográf és vulgáris utalások, anyákra vonatkozó szexuális tartalmú káromkodások is azt jelzik, hogy kulturálisan terhelt területre tévedtünk. Sok nő és férfi számára is ez egy kritikus, érzelmi ambivalenciával, ellentmondó társadalmi elvárásokkal terhelt terület.

„Én azt akartam, hogy maradjunk férfi-nő kapcsolat. Azt szokták mondani, hogy a nő átalakul anyává, a férfinak vannak az elvárásai és ebből vannak a konfliktusok. Ez nálunk éppen fordítva történt. Ő átalakult apává – és nem azt mondom, hogy szentként tisztelt – de a gyermeke anyjaként tekintett rám. A szexuális életünk teljesen felborult. Én már a terhességem alatt szerettem volna, ha szeretkezünk, mire ő azt válaszolta, hogy a nők már nem szokták ilyenkor kívánni a szexet. Azt mondta, hogy én csak a kapcsolatot akarom megtartani ezzel, azért akarok szeretkezni, mert az nem lehet, hogy valóban kívánom. Hiába kértem, hogy rám figyeljen. Nem mindegy, hogy a világ összes nője mit gondol, ha én most igenis kívánom a szexet?”

A szexualitás és az anyaság egyidejű megélésének nincsenek kiforrott kulturális mintái. Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai: a szexualitás diskurzusainak pluralizálódása, a nemi szerepek dinamikus átalakulása, a nők testük feletti rendelkezésének megváltozása (születésszabályozás, fogamzásgátlás, abortusz), a társadalmi munkamegosztás átrendeződése, a házasság és a család válsága, valamint az alternatív anyaszerepek és családmodellek megjelenése olyan drasztikus, sok szinten működő és bonyolult helyzetet teremtett, amelyben nem nyilvánvaló egyéni életutak legitim modelljeit kialakítani. Hiába próbálja látszólag mindenki saját vágyait, érzéseit, mikrokörnyezete diktálta belső szabályokat követni, ezek az egyéni vágyak mégsem tudnak mentesek lenni a társadalmi elvárások előíró hatásaitól. A szexes tanácsadó, ’a szakértő válaszol’ típusú rovatok, ’tippek, praktikák, hogyan csináljuk jól’ kezdetű magazin cikkek végeérhetetlen sora azt tanúsítja, hogy szomjazzuk, hogy valaki mondja meg végre hogyan vezessük az életünket, hogyan csináljuk jól a dolgainkat, vagy hogy megélt szubjektív élményeink, tapasztalásaink ’normálisak-e’, belesimulnak-e a társadalmi elvárások rendszerébe.

 

Szex és anyaság – nőiség és önismeret

A gyerekvállalás során jelentkező párkapcsolati krízisekért sokszor a szexet teszik felelőssé. Gyakran hallani, hogy a szex miatt mentek szét, a szex körül valami nem stimmel. Önmagában nem meglepő, hogy a párkapcsolat szempontjából sokan kritikus időszaknak élik meg a család létrejöttét. A gyermek jövetelével átalakul kettőnk érzelmi kapcsolata, módosul a korábbi háztartási munkamegosztás. A párkapcsolat új dimenziójaként megjelenik a szülő-szülő kapcsolat, ami egyszerre jelenthet megfelelési kihívást az új társadalmi szerepeknek és új hatalmi, kompetencia és érzelmi relációkat a szülőpár tagjai között. Ezek akaratlanul is behatolnak a párkapcsolat korábbi érzelmi, partnerségi, szexuális dinamikáiba. Míg mindemellett a gyermek érkezése olyan gyakorlati, ám egyáltalán nem elhanyagolható feladatokat is produkál, mint a háztartás, a munka és a szabadidő szervezése, a kialvatlanság, a feladatok új rutinjainak kialakítása, a szülés utáni fizikai és lelki rehabilitáció. Ezek mind közrejátszanak abban is, hogy a szex hogyan alakul az anyák életében.

„Négy gyerek mellett külön figyelni kell a szexre. A gyerekek legyenek lerakva időben, a hálószoba kulcsra zárva. Nincs spontaneitás. De meg lehet tanulni egy estét nem spontánul eltölteni. Csütörtökön mindenki időben érjen haza. Aznap nem fárasztjuk ki magunkat. Már reggel úgy tervezzük. Így lesz mindenki frissen borotvált és normálisan felöltözött. Egész nap rákészülünk, hogy este egymásra figyelünk. Nem az, hogy dugunk, hanem, hogy egymásra figyelünk. Az egész hálószobát úgy festettem ki, hogy az egy férfi-nő szoba. Ott én gyerekjátékot nem akarok látni. A szerető kapcsolatban mi van? Ha megyek a szeretőmhöz, akkor aznap megyek fodrászhoz, gyantázok, csini ruhát veszek fel. Na ezt csináld meg spontán négy gyerek mellett! Ez a nap olyan, mintha randevúra mennénk. Akkor egymásra figyelünk. Hosszú előjáték van, esetleg picit táncolunk, vagy leülünk és beszélgetünk, ha nem vagyunk ráhangolódva. A gyerekek körül az anyukámék is sokat szerveznek. Nálunk az apa is úgy vannak szoktatva, hogy foglalkozik a gyerekkel. Én ezt a saját kényelmem miatt is így szervezem. És a férjem is élvezi ezt, nagyon jó kapcsolata van a gyerekekkel. Az első évben tapadok a gyerekekre, cici minden, de utána közösen csinálunk mindent.”

A családi, társadalmi, kulturális minták szerepe azért is meghatározó lenne, mert ezek nyújtanak fogódzókat, ezek segítenek át életünk ilyen intenzitású változási időszakában. A kulturális minták hiánya, vagy éppen „túlzott” pluralitása szerepet játszik minden elbizonytalanodásban, a családalapítás során beállt krízishelyzetben. De miért éppen a szex lesz válóokká és nem akármelyik másik lehetséges problémaforrás a sok közül? Miért éppen itt koncentrálódnak negatív energiáink, feszültségeink, félelmeink? Miért nem a pozitív körök, a megerősítés, a természetes erő árad az anyaság során megélt szexualitásból? Hiszen gyermekünk szexben fogant, nemiségünk legmélyebb zsigereinkig volt jelen a terhesség kilenc hónapjában, a szülésben, a szoptatásban. Honnan jönnek mégis azok a képzetek, miszerint ha a nő anya lesz, akkor gyermeke felé fordul és testi vágyai, partnere iránti érzései hátrasorolódnak? Miért okoz fennakadásokat, hogy egy nőt egyszerre több szerepben képzeljünk el? Miért nehéz a jó anyát, a szexuális nőt, az alkotó embert integráns egészként látni?

Én egyetértek a már idézett háromgyerekes anyával az önismeretet illetően. Magam is azt tapasztalom, hogy szex – ha akarjuk, ha nem –  életünk legőszintébb területe. A testi, szexuális tünetek (zavarok) hátterében legtöbbször érzelmi feszültségek, fájdalmak, gátlások munkálnak; itt jön felszínre sok félelem, szorongás és elhallgatás, stressz, jelenbeli vagy múltból fakadó meg nem értettség, szeretethiány. De ahol ennyire „meztelenné” válnak az érzelmeink, a testünkbe, lelkünkbe írt múltunk és jelenünk, ott sok minden gyógyításra is találhat. Én hiszem azt, hogy akinek a szex jelent valamit is az életében, akkor azért érdemes „dolgoznia”, hogy az ne örökös feszültségek, hanem egy életen át megújuló érzelmi és kapcsolati energiák forrása legyen. Érdemes időnként kilépnünk a hétköznapok diktálta mókuskerékből, hátralépni három lépést, elcsendesedünk, esetleg egyedül is lennünk, figyelni magunkra és egymásra. Megérteni, hogy miért úgy működünk, ahogy. Milyen motívumok állnak döntéseink, választásaink, jól vagy rosszul-működéseink hátterében. Mindezt magunkért és a gyermekeinkért is. Mert hiszen ők is szexuális lények, akiknek akárhogyan is – mi, szülők vagyunk az első minták.

 

 

Ajánlott irodalom

 

Anne Semans and Cathy Winks, The Mother’s Guide to Sex (New York: Three Rivers Press, 2001).

Joan Raphael-Leff, Más-állapot (Háttér Kiadó, 2010).

Elisabeth Badinter, A szerető anya – Az anyai érzés története a 17-20. században (Debrecen: Csokonai Kiadó, 1999).

Hoppál Bori, Kebelbarátnők (Budapest: Jaffa Kiadó, 2010).

Michel Foucault, A szexualitás története I. a tudás akarása (Budapest: Atlantisz, 1999).

Norbert Elias, A civilizáció folyamata (Budapest: Gondolat Kiadó, 2004).

Valerie Tasso, A szex antikézikönyve (Budapest: Korona Kiadó, 2008).