Meglepetés magazin – szexrovat | 2016. augusztus

Boldog szexuális életet éltem a szerelmemmel hat évig. De sajnos ő találkozott egy másik lánnyal, és miatta elhagyott engem. Teljesen összeomlottam, padlóra kerültem, hónapokig tartott, amíg kijöttem a gödörből. Nem vagyok még öreg, 32 éves, szeretem is a szexet, mindig azt gondoltam, jól is megy nekem, de most elbizonytalanodtam. Lehet, hogy nem voltam neki elég szexuálisan? Lehet, hogy ezért hagyott el? Lehet, hogy másutt találta meg, amit én nem tudtam neki megadni? Ilyen kérdések gyötörnek, emiatt mással sem tudtam eddig rendes kapcsolatot létesíteni. Lebénulok az ágyban, kétségek törnek rám. Tudna nekem segíteni? Linda

Kedves Linda. Az első gondolatom levele olvasásakor, mint ahogy más hasonló történeteket hallva is, az volt, hogy mennyire fontos lenne, hogy tudjuk ´jól´ lezárni a párkapcsolatainkat, bármilyen okok munkáltak is a szakítás hátterében. Teljesen érthető, hogy most ezek a kérdések nyomasztják, miközben az is világos, hogy egyedül ezeket a kérdéseket nem fogja tudni kielégítően megválaszolni. Az exe nélkül csak spekulációkba, önmarcalongásba bonyolódik. Mit gondol, lehetnek olyan válaszok, amikhez a volt barátja is kellene? Nem tudom, hogy most milyen a kapcsolatuk, vagy egyáltalán érez-e ehhez erőt, de én lehet, hogy megpróbálnék vele – hónapok után higgadtan, kicsit távolságtartón – egy közös „értékelését”, lezárását a közös hat évnek. Ha ennek nincs realitása, a belső lezárás akkor is szükséges, hogy képes legyen egészségesen, kiegyensúlyozott önértékeléssel továbblépni. Lehet, hogy én külső segítséghez fordulnék – coach, pszichológus, vagy más segítő szakember – aki segíthet összegezni a hat évnyi párkapcsolat tanulságait. Azt gondolom, hogy egy kapcsolatban egyformán vagyunk jelen, egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egy válást sosem értékelnék úgy, hogy valamelyikünk nem tudott elég jó lenni a másiknak. Egy boldog párkapcsolatban nem az a cél, hogy megfeleljünk, hanem, hogy mindketten megtaláljuk a számításainkat. Ezért is fontos utólag is ránézni a kapcsolatra, hogy „objektívan’ kiderüljön mi hiányzott, mi nem működött és miért, és nem utolsósorban, hogy hogyan változtak a közösen eltöltött évek során. Tudom, hogy fájdalmasan hangzik, de mégha nem is romlott el valami, akkor is van olyan, hogy véget ér egy kapcsolat, lemerül, elfárad. Mint ahogy jöhet egy új szerelem is, olyan erővel, ami mindent elsöpör. Ezek azok a forgatókönyvek, amikor senki nem hibás, ez az élet. Ettől persze még nem feltétlen könnyebb ezt feldolgozni. Egy segítővel végzett önismereti munka segíthet meglátni az erőforássait, támogatást ad az elgyászolás és azt követően a továbblépés folyamatában. Azt gondolom, hogy ami most az ágyban történik, valójában ezeknek a belső folyamatoknak a tükre. Talán még mindig nincs itt az ideje az új kapcsolatnak. Vagy ha igen, a régi is még dolgozik, keresi a helyét. Adjon magának időt! Az sokkal furcsább lenne, ha a szakítás után pikkpakk másokkal is minden úgy működne, mintha mi sem történt volna.