„Szerelmes vagyok a férjembe. Gyereket akarok tőle, a gyerekbe is ezért vagyok szerelmes. A gyerek nem érdekel, csak az apjára hasonlítson. El akarom hullajtani az életemet rajtuk keresztül. Közbülső láncszem leszek apa és gyerek között, ezt képzelem. Szoptatni fogok – megnőtt a mellem, átalakultam, minden olyan gömbölyű rajtam. Lefényképeztetem magam a gömbölyűség apjával. Anya leszek. Azt fogom neki mondani, “kisfiam”, és minden megoldódik. Ő valaki más lesz és én is valaki más leszek. Még nem félek ettől: azt hiszem, van ilyen. Azt hiszem, könnyű az átalakulás. Nem is gondolkodom rajta. Aztán egészen másként lesz. A képzelet nem számol a keretekkel és a korlátokkal, a személyiség forrásaival. Időben élünk, nem képzeletben, és az időbeli életből kevésre telik, ez lesz a nagy felfedezés. Azért fogok küzdeni, hogy ugyanaz maradhassak, és örökösen le leszek maradva önmagam mögött.”
Babarczy Eszter: Szülök

„Hamaros meg-őszülés:
Eggyesülés,
Gyermek szülés,
Tisztes házi tűz,
Tej szag, pólya bűz,
Nem lészek én
Fejős tehén,
Gyászolván szabad
Vándorlásomat.”
Weöres Sándor: Psyché

Minden nő életében máshol vannak a hangsúlyok és máshogyan áll fel az anya-apa-gyerek tengely folyamatosan változó érzelmi dinamikája. Mindenkinek minden pillanatban máshol van a figyelem, az érzelmi koncentráltság – mint hogy ezt annyi minden családon belüli helyzet és külső körülmény is alakítja. Ez így van rendjén. Szerencsére azonban – mint ahogy egy párkapcsolatban- a családban, az anya-gyerek viszonyra sem mondhatjuk soha, hogy ez most már mindig így marad. Igaz ez éppúgy a kiegyensúlyozott, mint a szorongós, feszült időszakokra. Hiszem azt, hogy egy szülő-gyerek kapcsolatban is mindig lehet jó és rossz fordulat, és hogy mindig van megújulásra, nyitásra is lehetőség. Tapasztalatom szerint a kulcs a konstans figyelem, az érzelmi munka, talán ez az egyetlen dolog, amit egy „jó anya” nem spórolhat el. Legyen az vigasztalására, hogy ez a történet minden szereplőjétől követelmény, a „jó gyerektől” éppúgy, mint a „jó apától”. Szerencsés esetben ennek a „követelménynek” a teljesítésével akkor felállítható lesz egy új modell, amiben a normatív előtagot tetszés szerint elhagyhatjuk vagy lecserélhetjük mondjuk „boldog anyára”. Mert ez nem csak a másikra, az egymásra való figyelem, de az önmagunk igényeire, vágyaira, frusztrációira vonatkozó figyelem is.

Egy hosszú, kimerítő időszak után a páromtól kaptam egy figyelmes hűtőmágnest. Fiatal háziasszony széles mosollyal: „I can only please one person a day. Today I choose me.” Szemmagasságba tettem, hogy ha elfelejteném, hogy az én boldogságom legalább annyira fontos a család egyensúlyában, mint az, hogy a gyerekem, a párom el vannak látva, a háztartás ragyog és a munkámat is elvégeztem. Kinek mi ez a boldogság, sokszor csak apróságokon múlik, és nem jelent feltétlenül önzőséget az a viszonylag egyszerű hüvelykujjszabály: ha én jól vagyok, akkor mindenki más is jól lesz a családban. Ez viszont nem csak rám, de rám is éppúgy vonatkozik, mint a család minden egyes tagjára. Mert a gyerekemnek minden körülmény között én leszek a legjobb anya, és ha nem élek vissza ezzel a tényállással, akkor nem sülhetnek el nagyon rosszul a dolgok. lehet. Ebből a folyamatból a gyerekeink is többet profitálnak majd, mint gondolnánk.

Idézet a Nő, anya, szerető – Anyaság és szex című könyvből. A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában 2013 márciusában jelent meg.