Általában ha megkérnek, hogy foglaljam össze tömören, hogy ki vagyok én, akkor azt írom: nő, anya, szerető, flaneur, amatőr fotós, közgazdász, társadalomkutató és szex-edukátor.

Ha azt kérdezik, hogy mivel foglalkozom, akkor azt válaszolom, hogy szex-oktató vagyok. Ami csak részben igaz, mert valójában egy szex pozitív misszió aktivistája vagyok, aminek csak egy része a szex-oktatói tevékenység, amit most már évek óta aktívan végzek magyarországi középiskolákban, kollégiumokban, diákotthonokban, ifjúsági központokban. Emellett írok, rovatot vezetek, az ELTE médiaszakán tartok a témáról szakszemináriumot, szexbeszélgetéseket szervezek felnőttek részére, civil rádióműsort vezetek, személyes konzultációkat tartok és 2011-től vezetem a szexuális nevelésért és a szexuális kultúrák elfogadásáért dolgozó Ars Erotica Alapítványt. Minden lehetséges fórumon kísérletezek egy nyitott, előítélet-mentes és alapvetően pozitív szexbeszéd megteremtésével. A szex-oktató titulus önmagában egyelőre meghökkenést vált ki, mert itthon még tudtommal nem sokan csinálják vagy akár rendelkeznek szex-edukátori képesítéssel.

A nagy múltú San Francisco Sex Information (sfsi.org) civil szervezetnél szereztem a szex-edukátor képesítést. Egy évet dolgoztam önkéntesként a szervezet szex-információs forródrótján és a The Center for Sex and Culture (sexandculture.org) „hands on” és beszélgetős workshopjain, kulturális programjain. Itt láttam először példát arra, hogy a tolerancia és szexuális sokféleség eredménye  a tabuk nélküli, fesztelenül  kezelt szexualitás. Amit itt tanultam az az, hogy  nagyon fontosak az olyan felnőtteknek szóló programok, ahol felszabadító hangnemben lehet tanulni a szexről, nemiségről.

Itthon nagyon sokféle „szakma” szólal meg a szexualitás kapcsán: szexuál-terapeutát, orgazmus-trénert, szexológust, nőgyógyászt, pszichológust egyaránt találunk az emberi szexualitással foglalkozók között. Ezek szinte mindegyike valamiféle „probléma” felől közelít a szexhez: valami nem működik, nem úgy működik, nem jól működik. Mivel a „problémák”-at „meg kell oldani”, ezért azok a dolgok, amiket és ahogy megfogalmaznak, leginkább előírásokat tartalmaznak: mit tegyél, mit ne tegyél, mit kell másképpen csinálnod.

A szex-oktató, vagy ott, ahonnan ezt a tudást hoztam, sex-educator célja nem az, hogy problémákat oldjon meg. Én ehelyett egy előítéletektől, tabuktól, elfojtásoktól mentes teret, egy szabad nyelvet kínálok, ahol úgy lehet a szexualitásunkról beszélgetni, ahogyan például az asztali örömökről tudunk és szoktunk beszélgetni. Amit én tudok, az egy szemlélet, ami azt mondja mindenkinek, hogy a szexualitásban csak a legritkább esetben van „jó” és „rossz”.

Ehelyett vágyaink vannak, preferenciáink, harmónia vagy diszharmónia amit a párunkkal vagy önmagunkkal megélünk. És vagy van egy nyelvünk, amin ezeket a vágyakat, ezt a harmóniát meg tudjuk fogalmazni, el tudjuk magunknak és a másiknak mondani, vagy nincs, de ha nincs, akkor azt meg lehet tanulni.