NLC hetigyors

Kisfiam vasárnap este nem tudott elaludni. Elcsúszott a naprendünk, úgyhogy volt némi ráció abban, hogy este tíz után neki még ki volt pattanva a szeme, altatás terén semmivel nem boldogultunk. Másnap reggel munka, ovi, randalírozni nem lehetett és nekünk még kellett volna dolgoznunk is, úgyhogy – mintegy három óra váltott szülővel kísért altatás után – gyermekemet az édesapja megkérte, hogy – ha nem is tud elaludni – maradjon szépen az ágyában, hallgassa a mesét, de mi most már nem tudjuk őrizni őt az ágya mellett. Mire szinte azonnal jött is a drámai hangú sírás-rívás, hogy csak „anyával tudok aludni” ésatöbbi. Ha valamit, a hisztit mérsékelten toleráljuk, úgyhogy erre a szülői hangnem lényegesen határozottabbá vált, gyermek ágyba, ajtók csukva, bent néma csend. Eltelt úgy öt-tíz perc, azt gondoltuk, hogy hát szomorú az elalvás e módja, de talán mégis sikerült álomba sírnia magát. Egyszer csak mégis halljuk, hogy hívja az apját. „Apa, nem tudom megállítani a sírást!”.

Játszmák nélkül

Azt gondolom, mindig van mit tanulnom a gyerekemtől. Ez a mondata is ilyen volt. Nem tudom mi kell ahhoz, hogy egy négyéves képes legyen kijönni a hisztiből és arról az érzésről beszélni, ami valóban szorongatja a testét-lelkét. Ahogy ezt meghallottam, szinte éreztem, hogy valóban milyen, amikor ott van a gombóc a torkodban, és hiába csak hisztinek indult, de beszippantott az önsajnálat örvénye, úgy érzed, magadra hagytak. És ebből a sértettségből, megbántottságból mégis tudott kilépni és visszaterelni a beszélgetést abba a mederbe, ami nem játszmákról, harcról, félrebeszélésről szól. Milyen hasznos is lenne ez a tudás sokunknak, felnőtteknek; párkapcsolatban, szexben, az élet minden területén. A párom ottmaradt kicsit az ágyánál, megölelgette és ő megnyugodva gyorsan el is aludt. Én meg kaptam valamit, tanultam valamit. Ez volt az én vasárnap esti mesém.

forrás:http://fluffylychees.tumblr.com

Meglepetés magazin – szexrovat | 2012. február

28 éves első gyerekes anya vagyok. A párommal mindig voltak kapcsolati gondjaink, az sem volt biztos, hogy megtartjuk ezt a babát. Aztán mégis így döntöttünk, összeházasodtunk, kisfiunk most másfél éves. Azt érezzük, hogy a múltbeli problémák ellenére minden egyre közelebb hoz minket egymáshoz, de van egy dolog, ami feszültség forrása. A szülés óta én egyszerűen nem vagyok képes a közösülésre. Hiába mondja a nőgyógyász, hogy teljesen gyógyult vagyok, fájdalmas a behatolás, és ettől a szexet úgy általában se nagyon kívánom. Nem tudom mit tegyünk. Angéla

Kedves Angéla! Egyszer hónapokig járt hozzám egy kisgyerekes házaspár az Önökéhez nagyon hasonló problémával. Ott az alapvető gond az volt, hogy a férj nem fogadta el teljesen a feleségét. Olyan elvárásokat támasztott a nő kinézetével, viselkedésével, feladataival kapcsolatban, ami a feleséget nyomasztotta, korlátozva érezte magát. Ahogy elkezdték ezeket a konfliktusokat tudatosabban, nyíltan feldolgozni, és ahogy közben egyre több időt szántak arra, hogy a kisbaba mellett kettesben is lehessenek, lelkileg kezdtek visszatalálni egymáshoz. Náluk ez kellett ahhoz, hogy a szex is újra működni kezdett. Nyilván minden történet más, de biztos, hogy érdemes – akár külső segítséggel – annak utánamenni, hogy a kapcsolati, érzelmi feszültségek valóban helyreálltak-e, vagy a kisbaba érkezése egyszerűen csak háttérbe szorította ezeket a kérdéseket. Az is kérdés, hogy maga a szülés és körülményei jelenthettek-e olyan tartósabb fizikai és/vagy érzelmi traumát, ami másfél év után sem lett feldolgozva. A lelki folyamatokkal párhuzamosan én érdemesnek tartanám a test fizikai rehabilitációját is. Önvizsgálattal, olajos intim masszázzsal, az érintések próbálgatásával a testet kvázi újra kellhet éleszteni, hogy ismét képes legyen gyönyörre, befogadásra. Ugyanígy lehet, hogy a partnerszexet is előröl kell kezdeni. Mint a kezdő szerelmesek, próbálják újra felfedezni az egyszerű meztelen összebújásban rejlő intimitást és az egymást kereső finom érintésekkel újra ébresztgetni a test és a lélek vágyait.

forrás: http://fluffylychees.tumblr.com

Szex és csajok

Beszélgetés leszbikus nőkkel

Szexről, testről, érzékiségről, szexuális kultúráról

Tabuk nélkül, szabadon

a Labrisz Lazulóban 2012. február 17-én, pénteken , este héttől

cím: VIII. ker. Szentkirályi u. 22-24., kapucsengő: Tégy az emberért!

néhány téma, amit szeretnénk érinteni

- Szexuális kultúra – hogyan alakul ki, fejleszthető-e?

- Erogén zónák megtalálása, “kiélesítése”.

- Létezik-e “megrontás”?

- Vannak-e tipikusan női hibák, tudatlanságok, tévhitek, rossz beidegződések a szexben?

- Szexjátékok.

50 éves özvegy vagyok. Évekig éltem egyedül. Önkielégítést végeztem néha, volt alkalmi kapcsolatom, és volt olyan esetem is, mikor egy házaspárral összejöttem. Kíváncsiságból csináltuk egy alkalommal, de meg kell mondanom, a hölggyel éreztem jól magam, mert gyengédebb, mint egy férfi. Most együtt lakom egy bácsikával. Nem tudom, mit mondjak rá. Az érzéseim és a vágyaim erősek, a bácsi nem is érdekelne, ha hölggyel vagy fiatal férfivel volnék. De ők nem akarnak, vagy nem mernek beszélni a vágyaikról, az érzéseikről. Mint egy mostani ismerősöm, egy 20 éves lány is. Vannak ilyenek, de nem merik kimondani. Mit tegyek, mi volna helyes? Az ember nem tudja sokáig türtőztetni magát. Ildikó (egy vidéki kisvárosból)

Kedves Ildikó! Azt gondolom, problémájának kulcsmondata a „nem mernek beszélni a vágyaikról, érzéseikről”. Nem tudom, milyen Ildikó társas környezete, de feltételezem, hogy 50 évesen, özvegyen, nőként – különösen egy kisvárosban – nem lehet egyszerű dolog fiatalabb férfi, pláne női szeretőt találni. Talán éppen az érzések, a vágyak egyértelmű kommunikálásának nehézsége miatt olyan ez kicsit, mint amikor kamaszkorunkban az első érintéseket keressük, próbálgatjuk. Amikre sokféleképp lehet rátalálni; botlásokkal, félreértésekkel, vicces helyzetekkel, és sokszor persze csalódásokkal. És bármennyire nehéz, az ilyen szituációkban mégis valakinek mindig meg kell tenni az első lépést. Hogyha ennyire erősek Ildikó vágyai, én azt mondanám, abból merítsen erőt a kezdeményezéshez. Hogy melyik az a kellően bensőséges és biztonságos pillanat, amiben meg lehet nyílni a másik felé, abban nehéz így, távolról tanácsot adni. Azt hiszem ezt a pillanatot kellene megéreznie ezzel a lánnyal is. Bár receptszerűen sosem mondanám, de egy ilyen helyzetben akár egy pohár borral, a körülmények megteremtésével is elő lehet segíteni a hangulat kialakulását, a gátlások oldását. De bárhogyan is alakulnak a részletek, én abban bátorítanám, hogy ne féljen kezdeményezni, és elsőként feltárni az érzéseit.

NLC kérdezz-felelek

Éppen egy éve, hogy a „Tényleg akkora divat a popsiszex?” című írásban meditáltam azon, hogy mitől válnak a szexuális együttlét egyes formái kedveltebbé, érdekesebbé – de legalábbis vitatottabbá – mint mások. Úgy tűnik, hogy az anális szexszel kapcsolatos kérdések egy év alatt nem sokat veszítettek aktualitásukból.

Hagyd a farom, nem akarom!

“A pasimmal a nemi életünk nagyon jó, de nem telik el úgy nap, hogy ne hozná szóba az anális szexet. Ez a műfaj nekem nagyon nem jön be. Volt már egy próbálkozásunk, ami rosszul sült el, berepedtem. Iszonyatosan fájt. Azóta nem merek próbálkozni. Ő azonban irtóra erőlteti. Persze elutasítom, de tudom, hogy neki ez valamiért fontos. A baráti körömben is ezt hallom, a pasik valamiért rá vannak kattanva erre. Tudom, hogy ott szűkebb vagyok, az izgatóbb, de miért nem lehet elfogadni, hogy nekem nem jó? Egy nő legyen szexuális, csábító, vállaljon be mindent, arról már nem szól a fáma, hogy mi van, ha baromira nem élvezi. Hogy verhetem a pasim fejébe, hogy akadjon le a témáról? ” -Rita

Szerintem több fontos kérdés is felmerül Rita levelében. Az egyik legegyszerűbb, hogy miért is olyan bonyolult tiszteletben tartani, hogyha nem akar a másik valamit? Én már a kamasz iskolásaimnak sem tudom elégszer elmondani, hogy tudjanak nemet mondani. Megfelelésből, jófejségből, szívességből ne menjenek semmibe, amit nem szeretnének maguk is, mert a szex nem lesz jó. Úgy látszik, legalább ennyire kell azt is hangsúlyozni, hogy ezt a másik oldalnak meg illik tiszteletben tartani. Szerintem, Rita neked sem beleverned kell ezt a pasid fejébe, csak következetesen állj ki amellett, amit szeretnél és amit nem szeretnél. Te tested, te vágyad és pont. Ahogy szerintem minden másban is, egy kapcsolatnak alapfeltétele a másik akaratának, határainak tiszteletben tartása.

Mi is annyira jó az anális szexben?

De mielőtt eljuttok a kategorikus nem kimondásáig, én biztos futnék egy utolsó kört, már csak azért is, hogy kiderüljön, miért akarja az a drága férfi oly nagyon a seggrózsát is magáévá tenni. Én a helyedben próbálnám oldani a jelenlegi befeszült állapotot, és valószínűleg sokat kérdeznék. Biztos meg akarnám érteni a párom motivációját. Ha úgy is tűnik, hogy a pasik „úgy általában” rá vannak kattanva erre, neked mégis az lenne érdekes, hogy a te konkrét pasid mit gondol erről az egészről. Mi izgatja ennyire? Milyen vágyak, fantáziák mozdulnak meg benne az anális szexszel kapcsolatban? Azt gondolom, hogy neki se jó, akár ha ellenállsz, akár kényszerből mondasz igent. Felteszem, számára is akkor lenne ez izgalmas játék, ha te is megtalálnád benne az örömöt, a gyönyört. Mit gondolsz, ez utóbbinak van még bármilyen reális esélye? Sok nő zárkózik el az anális szextől valami kellemetlen élmény miatt. Ami nem is meglepő. Nem lehet elég sokszor elmondani, hogy az anális szex – mint fizikai örömérzet – tanulható, pontosabban, tanulandó. Éppen úgy, ahogy egy szokatlan ízzel való barátkozás. Ahogy sok olyan étel van, mint a kelbimbó, az olajbogyó – kinek mi -, ami ambivalens érzést kelthet elsőre, ezért az élvezet eléréséhez kvázi „fel kell készítenünk” az agyunkat. Ugyanez igaz az anális szexre is.

Az ánusz nem behatolásra „van tervezve”. Ebből két dolog mindenképpen következik. Az egyik, hogy az erős, gyűrűs záróizmon való behatolás kisebb nagyobb fájdalommal jár. A másik, hogy a végbél nem önnedvesítő, mint a hüvely, ellenben igen sérülékeny. Ez a két akadály azonban kezelhető, sőt, a gyönyör szolgálatába is állítható. A fájdalom – bár foka mindenkinél teljesen szubjektív – csökkenthető, ha a fogadó fél is akarja a behatolást, ha pszichésen készen áll rá. Ez egyrészt segíti a záróizmok tudatos ellazítását, valamint a fájdalom pozitív megélését. A sérülések és a súrlódásból adódó érzékenység jó része pedig elkerülhető, ha a párok kellő figyelemmel, és megfelelő előkészítéssel kezdenek az anális játékokhoz. Természetes nedvek hiányában ugyanis bármilyen anális behatolás csak bőséges és folyamatos síkosítással működhet jól. És itt fontos megemlíteni azt is, hogy – ha valahol – a szexnek ebben a formájában nagyon is számít a méret. A végbél záróizma nem dolgok, ráadásul nem nagy dolgok befogadására van kitalálva, teljesen érthető, ha a behatolás fájdalommal jár. Sokaknak ez a fájdalom kifejezetten része a gyönyörérzetnek, de van akinek ugyanez elviselhetetlen. Az fontos, hogy ezek a negatív érzések ne technikai „hibákból” fakadjanak. Ezért is gondolnám, hogy a pasid vágyának megértése mellett legalább annyira érdemes lehet neked magadban is eldöntened, hogy a te ellenállásod is egyszerű technikai malőrök miatt alakult ki, vagy valami egész más oka van.

és ha a férfi lenne fogadó fél…

Az ánusz és a gát környéke érzőidegekkel sűrűn behálózott erogén zóna, érintése sokaknak okoz örömet. Általában kevesebb szó esik arról, hogy heteroszexuális párok férfitagjai is élvezhetik, ha a végbélnyílást és környékét kényeztetik, valamint azt, hogy a prosztata – mint a testen belül elhelyezkedő erogén zóna – anális behatolással válik leginkább elérhetővé. Sok férfiban erős az ezzel kapcsolatos hárítás, mert ezt a homoszexualitáshoz kötik, pedig nem kellene. Arról nem is beszélve, hogy az aktív-passzív szerepek fizikai átrendezése mennyi finom érzelmi játékot tesz lehetővé egy intim kapcsolatban.

“35 éves férfi vagyok, és már kamaszkoromban felfedeztem, hogy az ánuszom erogén zóna. Nem csak a prosztatám ingerlése okoz örömet, de a behatolás is. Kipróbáltam ezért a fiúkkal is a szexet, de rá kellett jönnöm, hogy én nőkkel szeretek élni, lenni, szeretkezni is. Az internetről tudom, hogy vannak párok, ahol a nő felcsatolható dildóval képes átvenni a férfi szerepét, de hogyan találok egy olyan nőt, akit nem riasztok el egy ilyen kéréssel? Mit mondjak neki, hogy ne tartson férfiatlannak? És ha megtaláltam, miért akarna ő megdugni engem, amikor ő is azt szeretné, ha
benne lenne valaki?” – Ákos

Kedves Ákos. Arra nincs biztos receptem, hogy hogyan fogj olyan nőt, aki majd biztosan nyitott lesz ilyen játékokra is. Valamiért azt mondanám, hogy ne az első randira készítsd ezt a kérdést, de ki tudja. Szerintem sokszor preventíve sokkal szemérmesebbek vagyunk, mint kellene. A férfiasságod, maszkulin kisugárzásod egyébként ettől nem fog sérülni, ebben annyi minden szerepet játszik még. Sőt, azt gondolom, nagyon is bátor dolog – és az én szememben biztosan vonzó (és szexi) lenne – egy ilyen vágy őszinte felvállalása. Másrészt, ha kialakult valakivel egy bensőséges és alapvetően őszinte érzelmi viszony, ha tudtok nyíltan beszélgetni erotikus vágyaitokról, szexuális fantáziáitokról, akkor ott helye van annak is, hogy ezt is megoszd a partnereddel. A gátlásoktól mentes kommunikáció részedről például lehet egy szűrő is a partnerkeresésben. És ha mindez megvan, akkor az internet arra pont alkalmas, hogy találj képeket, személyes sztorikat, amik segítenek kideríteni, hogy partnernődben megmozdul-e valami ennek kapcsán.

Én hiszek a humorban is, és abban, hogy a szexben az új dolgok kipróbálást nem érdemes élet-halál kérdéseként kezelni. Nálunk otthon nem egyszer fordult már elő, ha a párom hasonló kérésekkel állt elő, és nekem – elképzelés alapján – sehogyan sem kattant be a dolog, mégis – a játék kedvéért – belementem a kipróbálásba. És aztán saját magamat meglepve – a kezdeti ellenállás ellenére – nem is egy játék volt, ami magával ragadott. A szexben az a trükk, hogy nem elég, ha csak elképzeljük. A testünket, lelkünket élesben kell a vásárra vinni ahhoz, hogy kiderüljön bejön-e valami. Nyilván ezért is fontos olyan partnert találnod, akivel nem kérdés a bizalom, akivel lehet megosztani ha félelmet, szorongást hív elő egy játék, és akinek lehet azt mondani, hogy bocs, ez nem jött be. Attól viszont én nem tartanék, hogy felborul az egyensúly, csak mert mindenki a fogadó fél szeretne lenni a szexben. Épp elég sok nap van a naptárban ahhoz, hogy mindkettőtök örömére, vágyára jusson idő. Csak rajtatok múlik.

NLC hetigyors | 2012. január

A minap megjelent, férfiak erogén zónáiról szóló cikkben feltűnt, hogy nincs ott a mell, a mellbimbó. Pedig sok férfi testén ez épp oly kitüntetetten érzékeny terület, mint a női mell. Nyilván hosszú kultúrtörténete van annak, hogy a mell hogyan vált kizárólagosan a női szexualitás attribútumává, de szerintem éppen itt lenne az ideje, hogy kicsit árnyaltabban gondolkodjunk női és férfi cicikről.

Hagyd a mellem, nem akarom!

Én kifejezetten emlékszem azokra a napokra, hetekre, amikor a kisfiammal teherbe esve hirtelen hatalmas nagy cicijeim lettek. Amolyan igazi Pamela Anderson dudák. Mondanom sem kell, hogy ez otthon hatalmas sikert aratott, illetve arathatott volna, ha nem menekülök sikítva szerelmem rajongó érintései elől. Ezek a mellek akkor ugyanis nem akartak érintést, nem akartak figyelmet. Számomra inkább volt borzalmasan zavaró, én egyáltalán nem éltem meg ezeket a melleket szexuálisnak. Nekem ez az élmény kellett ahhoz, hogy felismerjem és merjem felvállalni: valójában a terhességem előtt és utána sem igazán tekintettem a melleimre szexuális testrészként. Számomra a mell nem erogén zóna, a melleim érintése sosem volt igazán érzéki élmény. Ezzel egyidőben arra is rájöttem, hogy sokáig mennyire nem is gondoltam semmit a melleimről. Sosem voltak fontosak úgy, mint a „nőiségem” jelei. Nekem ez „kimaradt”. Egészen addig, amíg nagyon „láthatóvá” nem váltak és később, amikor a szoptatás után meg új értelmet nem nyertek. Az, hogy mely testrészünk hogyan reagál a fizikai stimulálásra, nagyban függ attól, hogy az agyunk mennyire „támogatja”, mennyire hagyja jóvá a test különféle területeiről érkező jeleket. Ezért sem mindegy, hogy az illető mellek gazdája hogyan gondol a saját mellére, mennyire tekinti azokat szexuálisnak, szépnek, szerethetőnek, nőisége szimbólumának. És ez utóbbi pedig egyáltalán nem problémamentes ügy.

Topless

Olyan kultúrában élünk, amiben a női mell valamiért mindenütt kompromisszummentesen a nőiség, a női szexualitás szimbólumaként van megjelenítve. Én azt látom, hogy ez egyrészt túlzottan hangsúlyossá teszi a női létezés, a femininitás, de akár csak a női test minden más, legalább ilyen fontos részletéhez képest. Másrészt úgy tűnik, mintha ez a szerepe egyben azt is előírná, hogy a mell – szinte kötelező jelleggel- minden nőnek erogén zóna is kell, hogy legyen. És akkor még nem is beszéltem különböző korok követendő szépségideáljairól, a szép mellel kapcsolatos kimondott és kimondatlan elvárások özönéről. Arról, hogy mennyi nő él meg élete során kisebb-nagyobb mértékű frusztrációt azért, mert a melle nem elég nagy, vagy nem elég kicsi, mert nem szimmetrikus, mert lógós, mert hegyes, mert kiáll a bimbója vagy mert rejtőzködik, és ezt még lehetne sorolni a végtelenségig. Ezek a frusztrációk abból fakadnak, hogy mindig van valami norma a cicik esztétikáját és „helyes” használatát illetően. Miközben hús-vér nők hétköznapi tapasztalása a szexualitás terén is épp olyan változatos, mint amennyire „mi, nők” sokfélék vagyunk. Női csoportjaimban nagyon felszabadító hallani a sokféle beszámolót arról, hogy kinek mit is jelent a melle, kinek hogyan reagál érintésre, mennyire is erogén zóna, vagy épp egyáltalán nem az.

Az én konkrét mellem

Az sajnos nem mindig egyszerű feladat, hogy hogyan is tudnánk leválni a mellel kapcsolatos vélt vagy valós elvárásokról és valami meghitt barátságot kialakítani a testünkkel. Mert hát valahol ez lenne a cél ahhoz, hogy egyáltalán az is kiderüljön, hogy az én konkrét mellem mit szeret és mit nem. És szerintem ez lehetne az út abba az irányba is, hogy mellek erotikus tartalmát kiterjeszthessük a férfiak testére is, hisz nekik is van mellbimbójuk, ami lehet épp olyan érzékeny és izgalmas erogén zóna, sőt. Érdemes vele kísérletezni!