Meglepetés magazin – szexrovat | 2012. február

28 éves első gyerekes anya vagyok. A párommal mindig voltak kapcsolati gondjaink, az sem volt biztos, hogy megtartjuk ezt a babát. Aztán mégis így döntöttünk, összeházasodtunk, kisfiunk most másfél éves. Azt érezzük, hogy a múltbeli problémák ellenére minden egyre közelebb hoz minket egymáshoz, de van egy dolog, ami feszültség forrása. A szülés óta én egyszerűen nem vagyok képes a közösülésre. Hiába mondja a nőgyógyász, hogy teljesen gyógyult vagyok, fájdalmas a behatolás, és ettől a szexet úgy általában se nagyon kívánom. Nem tudom mit tegyünk. Angéla

Kedves Angéla! Egyszer hónapokig járt hozzám egy kisgyerekes házaspár az Önökéhez nagyon hasonló problémával. Ott az alapvető gond az volt, hogy a férj nem fogadta el teljesen a feleségét. Olyan elvárásokat támasztott a nő kinézetével, viselkedésével, feladataival kapcsolatban, ami a feleséget nyomasztotta, korlátozva érezte magát. Ahogy elkezdték ezeket a konfliktusokat tudatosabban, nyíltan feldolgozni, és ahogy közben egyre több időt szántak arra, hogy a kisbaba mellett kettesben is lehessenek, lelkileg kezdtek visszatalálni egymáshoz. Náluk ez kellett ahhoz, hogy a szex is újra működni kezdett. Nyilván minden történet más, de biztos, hogy érdemes – akár külső segítséggel – annak utánamenni, hogy a kapcsolati, érzelmi feszültségek valóban helyreálltak-e, vagy a kisbaba érkezése egyszerűen csak háttérbe szorította ezeket a kérdéseket. Az is kérdés, hogy maga a szülés és körülményei jelenthettek-e olyan tartósabb fizikai és/vagy érzelmi traumát, ami másfél év után sem lett feldolgozva. A lelki folyamatokkal párhuzamosan én érdemesnek tartanám a test fizikai rehabilitációját is. Önvizsgálattal, olajos intim masszázzsal, az érintések próbálgatásával a testet kvázi újra kellhet éleszteni, hogy ismét képes legyen gyönyörre, befogadásra. Ugyanígy lehet, hogy a partnerszexet is előröl kell kezdeni. Mint a kezdő szerelmesek, próbálják újra felfedezni az egyszerű meztelen összebújásban rejlő intimitást és az egymást kereső finom érintésekkel újra ébresztgetni a test és a lélek vágyait.

Szex és csajok

Beszélgetés leszbikus nőkkel

Szexről, testről, érzékiségről, szexuális kultúráról

Tabuk nélkül, szabadon

a Labrisz Lazulóban 2012. február 17-én, pénteken , este héttől

cím: VIII. ker. Szentkirályi u. 22-24., kapucsengő: Tégy az emberért!

néhány téma, amit szeretnénk érinteni

- Szexuális kultúra – hogyan alakul ki, fejleszthető-e?

- Erogén zónák megtalálása, “kiélesítése”.

- Létezik-e “megrontás”?

- Vannak-e tipikusan női hibák, tudatlanságok, tévhitek, rossz beidegződések a szexben?

- Szexjátékok.

Meglepetés Magazin – szexrovat | 2012. január

50 éves özvegy vagyok. Évekig éltem egyedül. Önkielégítést végeztem néha, volt alkalmi kapcsolatom, és volt olyan esetem is, mikor egy házaspárral összejöttem. Kíváncsiságból csináltuk egy alkalommal, de meg kell mondanom, a hölggyel éreztem jól magam, mert gyengédebb, mint egy férfi. Most együtt lakom egy bácsikával. Nem tudom, mit mondjak rá. Az érzéseim és a vágyaim erősek, a bácsi nem is érdekelne, ha hölggyel vagy fiatal férfivel volnék. De ők nem akarnak, vagy nem mernek beszélni a vágyaikról, az érzéseikről. Mint egy mostani ismerősöm, egy 20 éves lány is. Vannak ilyenek, de nem merik kimondani. Mit tegyek, mi volna helyes? Az ember nem tudja sokáig türtőztetni magát. Ildikó (egy vidéki kisvárosból)

Kedves Ildikó! Azt gondolom, problémájának kulcsmondata a „nem mernek beszélni a vágyaikról, érzéseikről”. Nem tudom, milyen Ildikó társas környezete, de feltételezem, hogy 50 évesen, özvegyen, nőként – különösen egy kisvárosban – nem lehet egyszerű dolog fiatalabb férfi, pláne női szeretőt találni. Talán éppen az érzések, a vágyak egyértelmű kommunikálásának nehézsége miatt olyan ez kicsit, mint amikor kamaszkorunkban az első érintéseket keressük, próbálgatjuk. Amikre sokféleképp lehet rátalálni; botlásokkal, félreértésekkel, vicces helyzetekkel, és sokszor persze csalódásokkal. És bármennyire nehéz, az ilyen szituációkban mégis valakinek mindig meg kell tenni az első lépést… (tovább)

NLC kérdezz-felelek | 2012. január

Éppen egy éve, hogy a „Tényleg akkora divat a popsiszex?” című írásban meditáltam azon, hogy mitől válnak a szexuális együttlét egyes formái kedveltebbé, érdekesebbé – de legalábbis vitatottabbá – mint mások. Úgy tűnik, hogy az anális szexszel kapcsolatos kérdések egy év alatt nem sokat veszítettek aktualitásukból.

“35 éves férfi vagyok, és már kamaszkoromban felfedeztem, hogy az ánuszom erogén zóna. Nem csak a prosztatám ingerlése okoz örömet, de a behatolás is. Kipróbáltam ezért a fiúkkal is a szexet, de rá kellett jönnöm, hogy én nőkkel szeretek élni, lenni, szeretkezni is. Az internetről tudom, hogy vannak párok, ahol a nő felcsatolható dildóval képes átvenni a férfi szerepét, de hogyan találok egy olyan nőt, akit nem riasztok el egy ilyen kéréssel? Mit mondjak neki, hogy ne tartson férfiatlannak? És ha megtaláltam, miért akarna ő megdugni engem, amikor ő is azt szeretné, ha benne lenne valaki?” – Ákos

Kedves Ákos. Arra nincs biztos receptem, hogy hogyan fogj olyan nőt, aki majd biztosan nyitott lesz ilyen játékokra is. Valamiért azt mondanám, hogy ne az első randira készítsd ezt a kérdést, de ki tudja. Szerintem sokszor preventíve sokkal szemérmesebbek vagyunk, mint kellene. A férfiasságod, maszkulin kisugárzásod egyébként ettől nem fog sérülni, ebben annyi minden szerepet játszik még. Sőt, azt gondolom, nagyon is bátor dolog – és az én szememben biztosan vonzó (és szexi) lenne – egy ilyen vágy őszinte felvállalása.

Az ánusz és a gát környéke érzőidegekkel sűrűn behálózott erogén zóna, érintése sokaknak okoz örömet. Általában kevesebb szó esik arról, hogy heteroszexuális párok férfitagjai is élvezhetik, ha a végbélnyílást és környékét kényeztetik, valamint azt, hogy a prosztata – mint a testen belül elhelyezkedő erogén zóna – anális behatolással válik leginkább elérhetővé. Sok férfiban erős az ezzel kapcsolatos hárítás, mert ezt a homoszexualitáshoz kötik, pedig nem kellene. Arról nem is beszélve, hogy az aktív-passzív szerepek fizikai átrendezése mennyi finom érzelmi játékot tesz lehetővé egy intim kapcsolatban.

NLC hetigyors | 2012. január

A minap megjelent, férfiak erogén zónáiról szóló cikkben feltűnt, hogy nincs ott a mell, a mellbimbó. Pedig sok férfi testén ez épp oly kitüntetetten érzékeny terület, mint a női mell. Nyilván hosszú kultúrtörténete van annak, hogy a mell hogyan vált kizárólagosan a női szexualitás attribútumává, de szerintem éppen itt lenne az ideje, hogy kicsit árnyaltabban gondolkodjunk női és férfi cicikről.

Hagyd a mellem, nem akarom!

Én kifejezetten emlékszem azokra a napokra, hetekre, amikor a kisfiammal teherbe esve hirtelen hatalmas nagy cicijeim lettek. Amolyan igazi Pamela Anderson dudák. Mondanom sem kell, hogy ez otthon hatalmas sikert aratott, illetve arathatott volna, ha nem menekülök sikítva szerelmem rajongó érintései elől. Ezek a mellek akkor ugyanis nem akartak érintést, nem akartak figyelmet. Számomra inkább volt borzalmasan zavaró, én egyáltalán nem éltem meg ezeket a melleket szexuálisnak. Nekem ez az élmény kellett ahhoz, hogy felismerjem és merjem felvállalni: valójában a terhességem előtt és utána sem igazán tekintettem a melleimre szexuális testrészként. Számomra a mell nem erogén zóna, a melleim érintése sosem volt igazán érzéki élmény. Ezzel egyidőben arra is rájöttem, hogy sokáig mennyire nem is gondoltam semmit a melleimről. Sosem voltak fontosak úgy, mint a „nőiségem” jelei. Nekem ez „kimaradt”. Egészen addig, amíg nagyon „láthatóvá” nem váltak és később, amikor a szoptatás után meg új értelmet nem nyertek. Az, hogy mely testrészünk hogyan reagál a fizikai stimulálásra, nagyban függ attól, hogy az agyunk mennyire „támogatja”, mennyire hagyja jóvá a test különféle területeiről érkező jeleket. Ezért sem mindegy, hogy az illető mellek gazdája hogyan gondol a saját mellére, mennyire tekinti azokat szexuálisnak, szépnek, szerethetőnek, nőisége szimbólumának. És ez utóbbi pedig egyáltalán nem problémamentes ügy.

Most pénteken este 8-tól!

Egyéjszakás kaland: szex-éjszaka a Tiloson

A program:

20.00-21.00 XXX – téma: szexkütyük, design
21.00-22.00 Részletek Casanova önéletírásából – vendég: Kovács Ilona
22.00-23.00 Weöres Sándor: Psyché
23.00-24.00 A likból lött lány – Csernik Szende pajzán népmeséi

DJ Sanyi, DJ bodoo, DJ Lee’n'gum mixei, elképesztő hangfelvételek, kedvcsináló zenék!

Mindenkinek gyönyörteli szórakozást kívánunk!

NLC hetigyors | 2011. január

Az egyik karácsonyi munkapartin egy negyvenöt év körüli nő mesélte, hogy milyen élményben volt része. Ő maga egyedülálló, nincs gyereke, alkalmi kapcsolatai vannak. A húgával és az ő családjával mentek egy bulira, ahol családosok is voltak. Itt valaki megkérdezte tőle, hogy ő melyik kisgyerekhez tartozik. Azt mondja, ez nem első alkalom, hogy csak a külseje, a kora alapján alapból mintha azt várnák tőle legkevésbé, hogy egyedülálló. Nem elvált, nem özvegy, nem anya és nem nagymama, hanem egy vállaltan egyedül élő, de emellett nem egy frusztrált „öreglány”, hanem az életét harmonikusan élő negyvenes nő.

Azzal az élménnyel én is gyakran találkozom, hogy mintha folyamatosan ránk nehezedne az a kimondatlan elvárás: az élet akkor teljes, ha van egy szerető párod, akivel „normális” esetben – ha eljön az ideje – családot is alapítasz. Férfi és nő idealizált szerelme, a monogám párkapcsolat és a klasszikus család mítosza elképesztően jelen van a mai napig. Nemcsak idősebb generációk, de a kamaszok fejében is. Miközben a 21. században élünk, őrült messze azoktól a koroktól, amikor a házasságon alapuló család tartotta össze a társadalmunkat. És ezzel nem azt mondom, hogy ez így jó vagy rossz. Egyszerűen csak körülnézek és azt látom, hogy emberek nagyon sokféleképp élik az életüket, de ez mégsem árnyalja vagy szünteti meg ezt az elvárást. Nem egy olyan fiatal nőt ismerek, akiket a környezetük nonstop azzal nyomaszt, hogy mikor „állapodnak” már meg, mikor lesz rendes, valamirevaló pasijuk, és ha az már van, akkor mikor is akarnak végre gyereket. Persze lehet ezt úgy kezelni, hogy teszek rá, mindenki mondjon, amit akar. De közben ez mégsem ilyen egyszerű.